Flowers, ferns and paths

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

“Isn't it enough to see that a garden is beautiful without having to believe that there are fairies at the bottom of it too?” 

― Douglas Adams, The Hitchhiker's Guide to the Galaxy

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Nem elég, ha szép a kert, feltétlenül hinni kell, hogy tündérek lakják a mélyét? "

― Douglas Adams, Galaxis útikalauz stopposoknak

 

 

 

 

Douglas Adams: The Restaurant at the End of the Universe

"'Your God person puts an apple tree in the middle of a garden and says, do what you like, guys, oh, but don't eat the apple. Surprise surprise, they eat it and he leaps out from behind a bush shouting "Gotcha". It wouldn't have made any difference if they hadn't eaten it.'
'Why not?'
'Because if you're dealing with somebody who has the sort of mentality which likes leaving hats on the pavement with bricks under them you know perfectly well they won't give up. They'll get you in the end.'"

 

"If human beings don't keep exercising their lips, their brains start working.”

 

 

"To summarize: it is a well-known fact that those people who must want to rule people are, ipso facto, those least suited to do it."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

 

"- Ez a ti istenetek odarak egy almafát a kert közepébe, és azt mondja:  "Oké, srácok, azt csináltok, amit akartok; de ah, ne egyetek az almából!" És erre, mit ad isten, mégis esznek belőle, és erre ő előugrik egy bokorból, és rájuk kiált: "Na, most aztán megvagytok!". Persze, az sem változtatott volna a leányzó fekvésén, ha nem eszik meg az almát.
- Miért nem?
- Azért, mert akinek olyan a mentalitása, hogy szeret kalappal álcázott téglákat kinn hagyni a járdán, az sose adja fel. A végén úgyis besétálsz az utcájába."

 

 

"Ha az emberek nem járatnák folyton a szájukat, óhatatlanul elkezdene működni az agyuk."

 

 

"Összegezve: jól ismert tény, hogy azok az emberek, akik mindenáron kormányozni akarják a többieket, ipso facto, a legalkalmatlanabbak erre a célra."

 

Neil Gaiman: Coraline

“'You really don’t understand, do you?' she said. 'I don't want whatever I want. Nobody does. Not really. What kind of fun would it be if I just got everything I ever wanted? Just like that, and it didn't mean anything? What then?'”

 

 

 

 

 

"Te tényleg nem érted, ugye? Én nem akarom, amit akarok. Senki se akarja. Igazából nem. Mi lenne abban a jó, ha csak úgy megkapnék mindent, amit akarok? Nem jelentene semmit. Mit érne akkor?"

Neil Gaiman: The Ocean at the End of the Lane

"Adults follow paths. Children explore."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A felnőttek ösvényeket követnek. A gyerekek felderítenek."

Thornton Wilder: The Bridge of San Luis Rey

"Either we live by accident and die by accident, or we live by plan and die by plan."

"She opened the door upon her balcony and looked at the great tiers of stars that glittered above the Andes. Throughout the hours of the night, though there had been few to hear it, the whole sky had been loud with the singing of these constellations."

"Even speech was for them a debased form of silence; how much more futile is poetry which is a debased form of speech."

"He was the awkwardest speaker in the world apart from the lore of the sea, but there are times when it requires a high courage to speak the banal."

"Like all solitary persons he had invested friendship with a divine glamour..."

"Like all beautiful women who have been brought up amid continual tributes to their beauty she assumed without cynicism that it must necessarily be basis of anyone's attachment to herself"

"...but do you know, my daughter, than in love - I scarcely dare say it - but in love our very mistakes don't seem to be able to last long?"

"Even memory is not necessary for love."

Thorton Wilder: Szent Lajos király hídja
Kosztolányi Dezső fordítása

"Vagy véletlenül élünk, és véletlenül halunk meg, vagy pedig terv szerint élünk, és terv szerint halunk meg."

"Kinyitotta az erkélyre szolgáló ajtót, fölnézett a csillagok miriádjára, mely az Andok fölött sziporkázott. Az éjszakai órákon, noha itt csak kevesen hallották, az egész égboltozat zengett a csillagok éneklésétől."

"Számukra még a beszéd is a csönd silányabb formája volt. Aztán mennyivel gyatrább a költészet, mely a beszéd egyik silányabb formája."

"Csak a tenger csodáiról tudott beszélni, különben nehéz helyen állott nála a szó, de vannak pillanatok, amikor nagy bátorság kell ahhoz, hogy közhelyeket mondjunk."

"Mint minden magányos ember, a barátságot bizonyos legendás varázskörrel vette körül..."

"Mint minden szép nő, aki szépségének állandó tömjénezése közepette nő fel, ő is önteltség nélkül hitte, hogyha valaki szereti őt, akkor feltétlenül szépsége miatt szereti."

"...tudja meg azonban, leányom, hogy az, aki szeret - alig merem ezt kimondani -, az, aki igazán szeret, már alig-alig bűnös."

"Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá."

Paul Auster: Holdpalota

"...a szellemnek végső soron nincs esélye az anyaggal szemben. Amint hatáskörének túllépésére kényszerítjük, kiderül ugyanis, hogy a szellem sem más, mint anyag."

"A szeretet az egyetlen erő, mely megállíthat valakit a zuhanásban; az egyetlen, mely legyőzheti a gravitáció törvényét."

"Van egy jellegzetes üveges nézés, amire automatikusan rááll a New York-i ember szeme, amikor az utcára lép; a másik iránti védekezésszerű, talán természetes közömbösség egy neme."

"De bármennyire szerettem nézni, nem értettem a táncát. Idegen maradt a számomra; olyasmi, ami semmi szavakkal megragadhatót nem fejezett ki nekem. De nem is sokat gondolkodtam rajta: csak ültem ott némán, belefeledkezve a tiszta mozgás áhítatába."

"A világgal elsősorban a szemünk közvetítésével lépünk kapcsolatba; azonban addig mit sem mond nekünk, amíg alászállva, az észlelés szavak formájában el nem ér a szánkig."

"Ha nem nézünk fel a magasba, sohasem tudhatjuk meg, mi van lenn."

"Csak akkor találjuk meg magunkat, ha tisztában vagyunk vele, mi az, ami nem mi vagyunk."

"Addig nem áll talpunk szilárdan a földön, míg kobakunkkal meg nem érintettük az eget."

"Állatokat vonszoltak a színpadra, és elektromos árammal agyonütötték őket. Nagy állatokat: kutyákat, disznókat, teheneket. Ott ölték meg őket, mindenki szeme láttára. Így született meg a villamosszék gondolata. Edison találta ki, hogy demonstrálja a népnek a váltóáram veszélyességét, aztán eladta a Sing Singnek, ahol mind a mai napig használják. Bájos, nem? Ha nem volnának ilyen szép dolgok a világon, a végén előbb-utóbb még cinikussá lennénk."

"Nem tettem keresztet a sírra, se imát nem mondtam fölötte. Kurva Isten, gondoltam, majd még ennél cifrábbakat is; azért sem adom meg neki ezt az elégtételt."

"A művészet voltaképpeni célja, fedezte fel, nem szemet gyönyörködtető műtárgyak létrehozása; a megértésnek, a világ birtokbavételének egy lehetséges módja ez; annak, hogy szemlélődve elmélyedjünk a világban, és megtaláljuk benne a magunk helyét."

"Keresni fogunk, és nem találunk semmit. Csak az számít, hogy menjünk; üres kézzel fogunk ott állni a végén, erőfeszítésünk felesleges és hiábavaló voltának boldogító tudatával."

"...mást se kell tennem, gondoltam, csak gyalogolnom tovább, és tudtam, hogy végül sikerül hátrahagynom magamat..."

"A Nap a múlt, a Föld a jelen, a Hold a jövendő." (Nikola Tesla)

Rejtő Jenő: A tizennégykarátos autó

"– Mikor jön rá végre, hogy épelméjű üdülővendégekre nem lehet világfürdőhelyeket bazírozni!"

"Egy orosz emigráns, aki nem herceg, az manapság bújjon el a föld színéről. 

... Szörnyű tragédia: Gorcsev vagyok, orosz és sem herceg, sem gárdatiszt – 

sóhajtott. –  Európában minden orosz gyanús, ha nem herceg."

"Csak egészen hülye férfiak szeretik, ha hölgyük besavanyítja magát bánatában."

"– Jó napot, Petrovics vagyok. Kérem, főhadnagy úr, merre van itt a legénységi hálóterem?

Az ezredes pillanatokig azt hitte, hogy a helyőrség fellázadt, és nyomban lemészárolnak mindenkit.

– Ugyanis – folytatta Vanek úr vidáman, és az ezredes egyik kitüntetését nézegette két ujja között – nem ismerem a járást. Pardon... – Ezt azért tette hozzá, mert véletlenül leszakította az I. osztályú Sasrendet."

"...A századparancsnok úgy nézte, mint aki kísértetet lát. Talán ez volt a világtörténelemben az első eset, hogy egy katona megemelte a sapkáját köszönésképpen.

Verdier őrmester a kapitány mögött halotthalványan mutatta a szalutálást. Mire Vanek úr feléje is megemelte a sapkáját, és csodálkozva mondta:

– Mi már találkoztunk! Hogy van?

– Vigyázz! – kiáltott a kapitány elképedve. – Mi ez?! Hülyék intézete?

– Nem hiszem – felelte Vanek úr bizonytalanul.
– Vigyázz! Miféle vigyázz ez?
– Mi értelme van ennek, kérem!...
– Hogy hívják?!
– Nevem Van... Nevem van: Petrovics.
– Hollandi?
– Én?
– Ne kérdezzen!
– Na jó, így nem lehet tárgyalni...
– Miért mondja, hogy Van Petrovics!

Vanek úr előrelépett, és egy karmesterszerű kézmozdulattal leintette a szólni készülő káplárt.

– Pardon... Én Gorcsev vagyok. Visszavonom a többit..."

"– Tudja, mi az, hogy antikatona?
– Hogyne. Régi porcelánból készült Napóleon-szobor."

"– Közlegény! – szólt ismét a titkárhoz. – Most mondja meg, hogy ki vagyok én?
– Izé... Oroszlán!
– Ez már jobb, mint a kabóca. Hogy nevezne engem más szóval?
– Ön az állatok királya!
– Barom! Az állatok királya maga! Érti?!
– Igenis. Én Petrovics vagyok, az Oroszlán."

"Az élet csak úgy szép, ha őrült is egy kissé..."

Agatha Christie: Parker Pyne esetei

"...tíz évvel korábban egy kirakat előtt megszólított egy különös nő. Végtelen dühvel fakadt ki: "Csak tudnám, mihez kezdjek a pénzemmel! Jachtot nem vehetek, mert hajón folyton tengeribeteg vagyok, van már két kocsim és három szőrmebundám, a túl sok drága ételt meg nem bírja a gyomrom."

Én döbbenten azt kérdeztem tőle: "Ha esetleg adományozna a kórházaknak...?" Mire ő megvetően felhorkantott: "Kórházaknak adni? Én nem jótékonykodni akarok! Kapni akarok valamit a pénzemért!"
Azzal dühödten elvonult."

"– Talán boldogtalan?

– Ezt sem állítanám. Mert sok dolog van, amiért hálás lehetek.

– Mint mindannyiunknak! – mondta Mr. Parker Pyne. – Csakhogy, ha az embernek erre emlékeztetnie kell magát, az már rossz jel."

"A házasélet alapja, hogy a nőknek igenis hazudni kell. Mert azt szeretik!"

"– Nem tudom, hogy ki lehet maga. Kezébe veszi az irányítást, holott nem katona.

– Sokat láttam az életből – felelte Mr. Parker Pyne.

– Ugye, sokat utazott?

– Nem – felelte Mr. Parker Pyne. – Egy hivatalban ücsörögtem."

"Milyenek az ember évei húsz és negyven között? Meg van béklyózva, lekötik mindenféle személyes és érzelmi viszonyok. Ilyen az élet. De utána új szakasz következik. Az ember elmélkedhet, megfigyelheti az életet, felfedezhet ezt-azt másokról és az igazat önmagáról. Az élet valóságossá válik... jelentőségtelivé. Kerek egésznek látjuk. Nem csupán egy jelenetnek – annak a jelenetnek, amelyet magunk, mint színészek, alakítunk. Egyetlen férfi vagy nő sem egészen önmaga negyvenöt éves koráig. Ekkor kap esélyt az egyéniség."

"öt rubrika elég, hogy a
boldogtalanság fajtáit besoroljuk"

Domahidy Miklós: Az osztrák vádlott

"Énnekem, tábornok úr, ha már mindenáron a vágóhídra kell mennem, keveset számít az, hogy kivel megyek. De a kijelölt időben ott leszek, ebben bizonyos lehetsz."

"miért is ne lehetne becsülete annak, aki a túlsó oldalra állt vagy a túlsó oldalon rekedt"

"- Akkor biztosan Kossuth volt. Egy döntő találkozás a varázslóval.

Pöltenberg keresgélt az emlékkei között. Most is pontosan akart válaszolni.

- Kétszer ha láttam. Akkor is futólag. Igaz, nem szaladtam az alkalmak után. De én a katonáim között élek, amióta ebbe az országba vezényeltek. És úgy adódott, hogy azóta mindig az első vonalban vagyok. Ő viszont sosem jött közénk.

- Miért?

- Nem tudom. Azt beszélik, hogy rosszul bírja a csatazajt."

"Az őrmester menet közben őrá nézett, a fejével nemet intett, és tovább masírozott a befejezetlen mondatával, amelyik - a tábornok csak most, ennek a fának dőlve értette meg - valamikor olyan szépen indult, hogy már nem lehetett folytatni."

"Boldog, aki meg tud állni a kipattanó lendületnél; akinek megadatik, hogy holtáig a kezdetben gyönyörködjék."

"A jövő olyan emberek kezében van, akik részletes pontossággal magyarázzák majd meg, hogy a csatákból milyen célok szolgálatában kényszerültek kimaradni. Olyan emberek kezében, akiket a tanulság helyett a lehetőség ösztönöz."

"Jellempróba és szerencsejáték. Az egyiken nyert, a másikon vesztett."

"Aki a szavát egy kőre teszi, az vele röpül."

"... röpködtek a kiáltások a porfelhőben, és velük a káromkodások özöne. Magyarul, németül, tótul, lengyelül, csehül, olaszul, talán egy tucat nyelven. Mintha Bábel tornya itt dőlne le, kőműveseivel, a birodalom népeivel együtt."

"Helytállni, ott, ahová kerültem"

"Vannak emberek, akikről bizonyosan csak azt lehet tudni, hogy meghalni majd szépen fognak."

"ott, ahol az égig érő már nem cserélhet senkivel"