30 November 2015

Tél

a tél
a jég
a szél
de szép
ott fönn
az ég
hideg
sötét
a csillagok
a jégcsapok
az ég
ragyog
a föld
ragyog
s a csönd
a csönd
mindent
elönt
és hull
a hó
álmot
hozó 
csillogó
takaró



28 November 2015

Szótlanul

Ma felhasadt az ég,
S a fénylő résen át
Megláthattam Isten
Tiszta lábnyomát.

S láttam komoly szemét,
A felhőt homlokán,
Reszketőn simított
Végig ősz haján.

Nézett rám könnyezőn
A bíbor alkonyon,
Egy kisgyerek les át
Így a kulcslyukon.

Ó, hány kérdés gyötört!
De hangom elhagyott.
Szemlesütve álltam.
Minden hallgatott.

A fény lassan kihunyt,
A függöny földre hullt.
Nem volt többé jövő,
S elveszett a múlt.



27 November 2015

A kis hópihe

A kis hópihe egy dagadozó felhőben lakott testvéreivel, az égbolt alján. Felettük a szikrázó Nap szórta hideg téli sugarait, alattuk egy nyüzsgő város nyújtózkodott. Napközben nem sokat láttak belőle, mert sűrű füst és köd takarta el, ám éjszakánként, amikor bezártak a gyárak, és elcsitult a forgalom, kigyúltak a város fényei, és úgy ragyogtak, akár odafönt a csillagok. Míg a többiek az égi fényeket csodálták, a kis hópihe vágyakozva nézte a lenti világot.
– Ó, bárcsak én is ott lehetnék! Ott minden olyan izgalmas és érdekes – sóhajtozott.
Hamarosan szállingózni kezdett a hó, majd egyre nagyobb pelyhekben és egyre sűrűbben esett. Reggelre belepte az egész várost. A kis hópihe boldogan ujjongott:
– Milyen gyönyörű minden idelenn! Ez a sok ház, a lámpák, az autók és az emberek!
Ám az öröme nem tartott sokáig. Hókotrók jöttek hatalmas kerekeken, és szörnyű vaslapátokkal tolták félre maguk előtt a havat. De még ez sem volt elég! Amerre csak jártak, sóval és homokkal szórták fel az utakat.
Eltelt pár nap. A kis hópihe ott búslakodott egy koszos, szürke hókupacban az út mellett. Emberek jöttek és sáros csizmáikkal rátapostak, autók siettek a latyakos úton és összefröcskölték, korom és füst fojtogatta.
A kis hópihe csöndesen nyögdécselt. Éjszakánként már nem gyönyörködött a város fényeiben. A csillagokról álmodozott. Nappal pedig vágyakozva bámulta az égbolt alján dagadozó felhőket.



26 November 2015

Sütőtökös muffin

A legutóbbi sütőtök nem volt az igazi. A fele azért így is elfogyott, de elhatároztam, hogy a maradék négy szeletből inkább sütök valamit.
Találtam egy receptet - http://www.nosalty.hu/recept/sutotokos-muffin -, ami megtetszett. A nyers tököt már nem tudtam megmérni, így rögtön az elején eldőlt, hogy nem fogok szigorúan ragaszkodni a leírtakhoz.
A sült tököt kikapartam a héjából, és a konyhai robotgép keverőtáljába tettem. Kb. 300 g volt (313 g). Hozzáadtam két egész tojást, 80 ml olívaolajat, egy löttyintésnyi vanília kivonatot és 100 g nyírfacukrot. Jól összekevertem, majd a tálat újra a mérlegre tettem, és belemértem 100 g teljes kiőrlésű tönkölylisztet és 50 g teljes kiőrlésű zablisztet. Kicsit összeforgattam, és mert úgy találtam, hogy talán lehetne sűrűbb is, szórtam hozzá még 50 g zablisztet, és mert szerencsére eszembe jutott, belekerült a sütőpor is (csak egy fél tasak, mert épp volt egy bontott). Végül beleforgattam 100 g csokicseppet. Egy fagyiadagolóval a muffinsütőbe meregettem, és 190°C-on 30 percet sütöttem.
Nagyon finom lett! Gyönyörű a színe, és a papírból is jól kihámozható. ☕


23 November 2015

A Mikulás szánja

Találkoztam a Mikulással. Nem azzal, amelyik az áruházban, egy széken ülve szaloncukrot osztogat, és nem is azzal, amelyik az óvodákat járja végig. Én az IGAZI Mikulással találkoztam. Ott állt aranyos szánja mellett, három utcasarokra a sulitól. Amikor észrevettem, még nem voltam benne biztos, hogy ő az igazi. Piros kabátjának könyékig fel volt tűrve az ujja, hófehér szakálla a vállán hátravetve, és épp abban a pillanatban vágta dühösen a földhöz prémes kucsmáját.
– Nem akar indulni ez a vacak! Már másfél órája szöszmötölök vele – morogta, amikor érdeklődve megálltam mellette.
– Hol vannak a rénszarvasaid? Talán elkóboroltak?
– Rénszarvasok? Ó, ők odahaza, Lappföldön, biztosan éppen friss szénát majszolnak. Tudod, nagyon öregek már, nem bírják ezt a munkát. Manapság, még ha le is esik a hó december elejére, rögtön felsózzák, elkotorják. Nem is hiszed, mennyit szenvedtünk éveken át a csupasz betonon.
– Csak nem azt akarod mondani, hogy most magad húzod a szánkód? – kérdeztem elképedve.
– Jaj, dehogy! Ez egy vadonatúj szán, felhúzható kerekekkel, hogy havon és száraz úton is tudjon menni. Csak ezt az aranykulcsot kéne elfordítanom, hogy elinduljon. De úgy látszik, valami elromlott, mert hiába forgatom, meg se moccan.
– Üzemanyag van benne? – kérdeztem, és körülsétáltam a csillogó-villogó járművet.
– Üzemanyag???
– Benzin, vagy ilyesmi. Magától semmi nem megy.
– Várj csak! Adtak hozzá egy használati útmutatót – csillant fel a Mikulás szeme. – Itt kell lennie valahol…
Kinyitotta a kesztyűtartót. Csokipapírok és megrágcsált kekszek potyogtak ki belőle. Szegény Mikulás szörnyen zavarba jött.
– Szeretek útközben rágcsálni ezt-azt – motyogta. Én meg magamban mosolyogva arra gondoltam, hogy lám-lám, a Mikulás is csak ember.
Végül előkerült egy kis füzet. Az elejére rá volt írva: HASZNÁLATI UTASÍTÁS. Én is elolvastam, mert már tudok olvasni. Az első oldalon rögtön meg is találtuk, amit kerestünk.
“A szán mesékkel működik. Mondj neki sok szép mesét, és ha feltöltődött, csak fordítsd el a kulcsot, s már indul is.”
– Mesék? Ajjaj! – vakarta meg a Mikulás a feje búbját, és nagyon tanácstalan képet vágva leült a szán lépcsőjére.
– Nemigen tudok én már egy mesét sem. Bezzeg annak idején, amikor a gyerekek még szép képeskönyveket kértek tőlem, több százat is tudtam. De elfelejtettem őket. Ma már senki nem kér tőlem mesekönyvet.
Felnyitotta a szán ülését. Alatta egy dobozban, szépen betűrendbe szedve, levelek sorakoztak. Mikulás kivett egyet.
– A fiúk számítógépes programokat, távirányítós autókat, robotokat, G. I. Joe babát akarnak. A legtöbbről azt sem tudom, mi fán terem. Még szerencse, hogy az áruházban a kedves eladók segítenek. A lányok sem különbek. Barbie babát, Barbie házat, Barbie autót kérnek. Tavaly az egyik kislány “Én kicsi pónimért” könyörgött. Nem kis gondot okozott nekem egy farmertől beszerezni a pónit, s mondhatom, még nehezebb volt a negyedik emeletre felvonszolni. Képzelheted, mekkora kalamajkát okozott, amikor bevittem a lakásba. Akkor derült ki, hogy az “Én kicsi pónim” egy apró rózsaszínű műanyag ló. Brrr… Én pedig szépen felsülve vihettem vissza a kedves lovacskát a farmra.
Mire a történet végére ért, én már a hasamat fogtam a nevetéstől, de ő csak ült, és lógatta az orrát. Igyekeztem hát komoly arcot vágni, és vigasztalóan megfogtam a kezét:
– Sose búsulj, Mikulás! Én rengeteg mesét tudok. Ha akarod, mesélek a szánodnak.




19 November 2015

Agatha Christie: Parker Pyne esetei

"...tíz évvel korábban egy kirakat előtt megszólított egy különös nő. Végtelen dühvel fakadt ki: "Csak tudnám, mihez kezdjek a pénzemmel! Jachtot nem vehetek, mert hajón folyton tengeribeteg vagyok, van már két kocsim és három szőrmebundám, a túl sok drága ételt meg nem bírja a gyomrom."
Én döbbenten azt kérdeztem tőle: "Ha esetleg adományozna a kórházaknak...?" Mire ő megvetően felhorkantott: "Kórházaknak adni? Én nem jótékonykodni akarok! Kapni akarok valamit a pénzemért!"
Azzal dühödten elvonult."

"– Talán boldogtalan?
– Ezt sem állítanám. Mert sok dolog van, amiért hálás lehetek.
– Mint mindannyiunknak! – mondta Mr. Parker Pyne. – Csakhogy, ha az embernek erre emlékeztetnie kell magát, az már rossz jel."

"A házasélet alapja, hogy a nőknek igenis hazudni kell. Mert azt szeretik!"

"– Nem tudom, hogy ki lehet maga. Kezébe veszi az irányítást, holott nem katona.
– Sokat láttam az életből – felelte Mr. Parker Pyne.
– Ugye, sokat utazott?
– Nem – felelte Mr. Parker Pyne. – Egy hivatalban ücsörögtem."

"Milyenek az ember évei húsz és negyven között? Meg van béklyózva, lekötik mindenféle személyes és érzelmi viszonyok. Ilyen az élet. De utána új szakasz következik. Az ember elmélkedhet, megfigyelheti az életet, felfedezhet ezt-azt másokról és az igazat önmagáról. Az élet valóságossá válik... jelentőségtelivé. Kerek egésznek látjuk. Nem csupán egy jelenetnek – annak a jelenetnek, amelyet magunk, mint színészek, alakítunk. Egyetlen férfi vagy nő sem egészen önmaga negyvenöt éves koráig. Ekkor kap esélyt az egyéniség."

"öt rubrika elég, hogy a
boldogtalanság fajtáit besoroljuk"

17 November 2015

Hadd legyek

I.

Te vagy a szó – hadd legyek én a szél.
Utunk a Földön, így biztos körbeér.
Te vagy a dal – hadd legyek én a csend.
Harmóniánkból fogan meg majd a rend.

II.

Te vagy a felhő – hadd legyek én a föld.
Magamba szívlak, s te tőlem kapsz erőt.
Te vagy a patak – hadd legyek én a part.
Hagyom, hogy formálj, két karom összetart.
Te vagy a harmat – hadd legyek én a Nap.
Magamba szívlak, és körbe ér utad.



13 November 2015

Biztonságban

Csak árnyék vagyok. Te vagy
Hátam mögött a fény.
Egy halkan dúdolt dallam
A csönd kék tengerén.

Ha megrettenve állok,
Felém nyújtod kezed,
S az úttalan világon
Lassan továbbvezetsz.



10 November 2015

Az utolsó rózsa

Az utolsó rózsa.
Ártatlanul pimasz.
Szemedbe hazudja
még egyszer a tavaszt.

Fáradt őszi fényben
izzó vörös vércsepp.
Bársonyával alszol,
illatával ébredsz.

A java hátra van
még, neki elhiszed...
S az utolsó rózsa
még egyszer megsebez.

07 November 2015

Sült cékla fűszeres csicseriborsóval

Cékla - egészséges és finom. Gyerekként csak menzás savanyúságként találkoztam vele, és köszönöm, nem kértem belőle. De hát, változik az ember...
A céklával kapcsolatban két személyes tapasztalatra tettem szert: az egyik, hogy - minden híresztelés ellenére - nem veszíti el a színét akkor sem, ha főzés előtt meghámozzuk. A másik az, hogy édes. Nagyon.
Első sült céklámat egy olyan recept szerint készítettem el, amiben a kockára vágott céklát sütés előtt nem csak olajba, hanem mézbe is beleforgatták. Ehetetlenül édes lett. Még nekem is, aki a terheléses cukorvizsgálaton kapott cukros víz után azt mondtam, hogy ez jólesett. (Amúgy szerintem bármelyik kóla édesebb annál az oldatnál.)
Azóta a kis cékla darabkákat csak sózom, borsozom, olajozom, és esetleg valamilyen fűszert adok hozzá, például rozmaringot. Teszek mellé jó pár gerezd fokhagymát és néhány négybe vágott hagymát - csak mert ezeket is szeretjük sütve, és az egész tetejére egy felkarikázott citromot. 200 fokos sütőben megsütöm. Végül mindig adok hozzá joghurtot is - minél savanykásabb, annál jobb.
A sült, fűszeres csicseriborsó jó "köret" lehet hozzá. Egy kis olajba belekeverjük a kiválasztott fűszereket. Amit csak szeretnénk. (Pl.: só, gyömbér, kurkuma, chili, vagy éppen fahéj.) A megszárítgatott konzerv (főtt) csicseriborsót beleforgatom, és forró sütőbe teszem. Akár a céklával egyszerre is lehet sütni, de sajnos a kis borsócskák egy bizonyos hőmérsékleten elkezdenek egymás után felrobbanni. Szóval, vagy ki kell utána takarítani a sütőt, vagy ilyenkor ki kell venni. Nem lesz ropogós. Estleg olajban lehetne ropogosra sütni - nem fogom kipróbálni -, de így is finom.


03 November 2015

Egy régi november




Bágyadt őszi égbolt
ring a tó vizén.
Lombok szőtte fátyol
fák között a fény.