Rengeteg levendulánk van, de többnyire csak a kertben gyönyörködünk benne. Volt már olyan év, hogy még egy csokrot sem tettem el 'télire'.
Sosem tudom, mikor kellene leszedni. A kis virágok soha nem egyszerre nyílnak, eleinte azt gondolom, hogy még hagyok nekik egy kis időt, aztán a következő pillanatban már le is késtem róluk.
Idén elhatároztam, hogy legalább egy ajtódíszt készítek belőlük. A türelem nem tartozik a legfőbb tulajdonságaim közé. Gyerekkoromban úgy varrtam a babámnak ruhát, hogy lefektettem az anyagra, körberajzoltam, majd a vonal mentén összevarrtam az anyagot, végü kivágtam. Dadamm! Kész is volt. Öltöztetésnél nagy előnyt jelentett, hogy a baba fejét könnyen le lehetett venni. Na de vissza a koszorúhoz. Olyant kerestem, amihez nem kell sok hozzávaló, és nem túl bonyolult elkészíteni. A http://szememtukreben.blogspot.hu oldalon találtam rá a pont nekem valóra. Ahogy fonogatni kezdtem, rájöttem, hogy éppen így készítettünk régen százszorszépből is koszorút.
Az enyém végül nem lett olyan szép, és olyan nagy, mint a blogon látható. Bár, ahogy elnézem ezt a képet, sikerült úgy fényképeznem, hogy hatalmasnak látsszon. (Na jó, nagynak ... nagyobbnak, mint amekkora. Valójában az átmérője nincs több huszonkét centinél.)
Talán készítek egyet a kertkapura is.
