Eerie night

It was an eerie night

With only blinking light.

A black ball lonely rolled

Along the steamy road.

 

The cello streams all snapped,

The stage suddenly cracked,

An invisible weight

Moved out the ancient scales.

 

The mouth opened and closed

Without a word or voice.

The clock just dizzy ran

Then stopped and stopped again.

 

The colours seemed to fade

And fell into a gape,

The rail bent off the ground

leaving a wound behind.

 

The silence was a flash,

A single move of lash,

The world where we belong

Sighed and rotated on.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tegnap éjjel

 

Az este furcsa volt.

Csak pislogott a fény.

Egy labda pattogott

Az út vizes kövén.

 

A koncertzongorán

Mind elpattant a húr,

A régi mérlegen

Könnyebbé lett a súly.

 

Az óra meg-megállt,

Majd szédülten szaladt.

Csak tátogott száj,

Már nem voltak szavak. 

 

A nagy plakátokon

Fakóvá vált a szín,

Az állomás előtt

Odébb hajolt a sín.

 

Egy pillanatnyi csönd,

Míg megtorpant a láb.

Egy sóhaj elsuhant,

S forgott a Föld tovább.

 

 

 

Hello light

Goodbye darkness, hello light!
It's a cycle not a fight.
With any gods or without,
Morning follows every night.

Winter's followed by the spring,
Life moves on its own old ring.
After storm, the sun will shine,
It's a circle not a line.

 

Summer flies, and then the fall,

World rolls like a worn out ball.

And the day turns into night,

Every colour fades to white.

 

Once all things that live will die,

There's no Hell, Heaven's a lie.

So with a god or without,

Goodbye darkness, hello light.

 

 

 

 

August

The hills have dried to yellow,

The sky is pale, sun-bleached blue.

The distance plays with dull lights

Tiredly stumbling to you.

 

The city sweats in the dust,

Exhales hot vapor with sighs,
When night melts onto the walls,

It opens its million eyes.

 

The dawn is loud with sparrows,
But as it turns into day,

The garden dives in the heat

And only silence remains.

 

The branches cradle dried figs,
The apples are walnut size,
A snail thirstily wanders

And looks for clouds in the skies.

 

I love you, summer, so much,

Even when you're worn and old.
Keeping my sweet memories

You promise fall will be gold.

 

 

 

Augusztus

Sárgára száradtak a dombok,

Napszítta kék az ég.

Fáradt, fakó fényekkel játszik

A szemedbe botló messzeség.

 

Porban piheg, izzad a város,
Forró párát lehel,
S ha ráolvad az éj, millió
Csöpp szemét sóhajtva nyitja fel.

 

Madaraktól hangos a hajnal,
De pár óra alatt,
A kertre omló hőség nyomán
Csak halkan moccanó csönd marad.

 

Aszalt fügéket dajkál az ág,
Zörög a mandula,
Alig diónyi almák között
Szomjasan vánszorog a csiga.

 

Én szeretlek nyár, így vénen is,

Bágyadtan, betegen.

Benned őrzöm az emlékeim,

S te aranyló őszt ígérsz nekem.

 

 

 

Titinke's dream

I found the dreamland when
I fell asleep last night.
I rushed over the rainbow,
and drank tea with a sprite.

I played tag with the snails,
and I rode on a fly.
I made a ball from dewdrops
and threw it to the sky.

I washed the stormy clouds
till they became soft foam.
I fell asleep with angels,
I dreamt I was at home.

 

Titinke álma

Mikor este lefeküdtem,

álomországba kerültem.

Édes nektárt iszogattam,

szivárványra fölszaladtam.

Harmatcseppből láncot fűztem,

fűszálakon hegedültem.

Tücsökszóra táncot roptam,

aranylabdám égig dobtam.

A vén Holdat megkerültem,

felhődunnákra feküdtem.

Angyalokkal elaludtam,

azt álmodtam, otthon voltam.

Daffodil, the little bunny

When the weather turns sunny,

Daffodil, the kind bunny

Likes to walk under the trees

Playing with the bumblebees.

But it's winter, icy grey,

Cold wind blows the days away.

In the garden, lonely bare

Trees shivering everywhere.

 

At the window, our bunny,

Eats some oatmeal with honey.

And longingly dreams of spring,

When sun cuddles everything.

 

And she goes to see her friends

through the fresh green grassy lands.

Runs among the daffodils

Happily with swinging ears.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nárcisz, a kis nyuszi

Nárcisz nyuszi nagyon várja,

Ne legyen a házba zárva.

Játszhasson már kinn a kertben,

Napsütésben, friss melegben.

 

De most tél van, szürke, fagyos.

Szél fújja a bágyadt napot.

Didergő fák csupasz karja

Ónos felhők súlyát tartja.

 

Nyuszink ül az ablak mellett,

Répát eszik, mézes kekszet.

Bokrok közé alkonyat száll,

Nézi csöndben, elszunyókál.

Álmában már itt a tavasz,

Pillangó száll és ő szalad

Nárciszok közt, tarka réten,

Füle vígan leng a szélben.

The pattern of this adorable bunny is from Sharon Ojala's wonderful blog Amigurumi To Go.

 

 

 

 

At the party of life

 

The brain is blunting, the legs are heavier...

Our time flows away through the gaps of today

as the sand among the fingers.

In our hands, only delight-nuggets remain,

happiness-weeds, gravel, and clay...

Too little to dance, but enough to stay.

 

 

Az élet bálján

Tompul az agy, nehezedik a láb...

Napjaink résein úgy folyik át

az idő, mint száraz ujjaink között

a homok, kezünkben öröm-rögök,

boldogság-gyomok, kavics és agyag...

Kevés a tánchoz, de elég, hogy maradj.

 

 

 

 

 

Copy

 

The bark is thickening on the heart.
The memories piling up
like calcium in the veins.
 
Petrified, empty copy of life.
A false layer that, at last,
will detach and take our place.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Másolat

 

Vastagodik lelkemen a kéreg.
Az egymásra rakódó emlékek,
Mint ereim falán a mész.

Megkövült, üres mása a létnek,
Apránként leváló hamis réteg,
Mi egyszer majd helyembe lép.

Morning

With plum-coloured wrinkles on her face,
Another autumn day is waking up.
Morning fog drools down the edge of her lips,
Her eyelashes flutter with lazy lust.

She streches herself, pushes aside
Her heavy duvet, full of gloomy shades.
Her kiss is tired, leaf-litter fragranced,
She powders the winter's deepening trace.

She puts her long hair into a bun,
Tousled bronze with silver gossamer strands.
Time is running... She is just leaving and
Evening is already painting the lands.

Reggel

Szilvaszínű ráncokkal arcán

Ébredezik egy újabb őszi nap.
Ökörnyál fénylik szája sarkán,
Lehunyt szeme még álomtól dagadt.

Nagyot nyújtózik, félretolja
Komor ködöktől súlyos paplanát.
Avarszagú, fáradt a csókja,
Aranypor borítja sminkasztalát.

Bronzhaját kócos kontyba tűzi,
Ősz tincseit látva már csak legyint.
Rohan az idő, őt is űzi...
Épp csak elindul, s este lesz megint.

The curious angel

A curious tiny angel dropped down from the sky.

She had not got her wings yet, so she could not fly.

In her mud-spattered dress, she cried under a tree,

Because she got a little booboo on her knee.

I called her into the house, those were frosty days.

She was given hot tea and bandage on the graze.

We ate fresh baked potato, and drank chocholate milk,

Her mood brightened up quickly and her bad leg healed.

We jumped on the bed and built blanket hideaway,

Our silver giggling flied beyond the Milky Way.

And waiting for miracles in the merry weeks,

We put icicle crown onto the head of trees.

We ran across the hills without fear in our hearts,

And blew snowflakes into the angry wind's black eyes.

We threw seeds in the feeder, sunflower and oat,

And dressed the freezing snowman in a rimy coat.

Christmas arrived at last, in frail iceflower lace,

We woke up when the sun broke through the morning haze.

The stove murmured in fragrance of the gingerbread,

The pine tree was gorgeous in sparkling gold and red.

A message was brought by the soft-footed midnight,

In rolling voice of bells, in candle's dancing light.

The curious little angel was missed by her friends,

They sent a cloud-boat for her through the snowy lands.

We had to say goodbye, but she promised she come

To me in next December with the lowest sun.

By then she'll have got wings, she will take me to fly,

We'll spread the world with stardust of the winter sky.

A kíváncsi angyal

 

Karácsonyi fények pislogtak az égre,
Egy kíváncsi angyal pottyant le a télbe.
Nem tudott repülni, nem volt neki szárnya,
Bibis lett a térde, sáros a ruhája.

Behívtam a házba, hideg volt az este.
Forró teát kapott, s ragtapaszt a sebre.
Sütőben sült krumplit ettünk vacsorára,
Felderült a kedve, nem fájt már a lába.

Ugráltunk az ágyon, ezüst nevetése
Felszállt jó magasra, egészen az égre.

Vidám napok jöttek, a csodára várva,
Jégcsapokból raktunk koronát a fákra.

Szaladtunk a dombon, semmitől se félve,
Hópelyhet fújtunk a dühös szél szemébe.

Madaraknak búzát szórtunk egy nagy tálba,

Hóembert bújtattunk zúzmarás kabátba.

Eljött a karácsony, jégvirág csipkében,

Kelő nappal keltünk, felöltöztünk szépen.

Szegfűszeg illatban duruzsolt a kályha,

Girlandot aggattunk zöld fenyőfa ágra.

Üzenetet hozott a puhaléptű este,

Harang halk szavában, gyertyalángba festve.

Hívta a kis angyalt sok égi barátja,

Ablakpárkányomon felhőbárka várta.

Búcsúznunk kellett, de becsszóra ígérte,

Jövőre is eljön, legalább egy hétre.

Megtanul repülni, lesz egy erős szárnya,

Csillagport szórunk majd együtt a világra.

Our World Tuesday