It was an eerie night
With only blinking light.
A black ball lonely rolled
Along the steamy road.
The cello streams all snapped,
The stage suddenly cracked,
An invisible weight
Moved out the ancient scales.
The mouth opened and closed
Without a word or voice.
The clock just dizzy ran
Then stopped and stopped again.
The colours seemed to fade
And fell into a gape,
The rail bent off the ground
leaving a wound behind.
The silence was a flash,
A single move of lash,
The world where we belong
Sighed and rotated on.
Tegnap éjjel
Az este furcsa volt.
Csak pislogott a fény.
Egy labda pattogott
Az út vizes kövén.
A koncertzongorán
Mind elpattant a húr,
A régi mérlegen
Könnyebbé lett a súly.
Az óra meg-megállt,
Majd szédülten szaladt.
Csak tátogott száj,
Már nem voltak szavak.
A nagy plakátokon
Fakóvá vált a szín,
Az állomás előtt
Odébb hajolt a sín.
Egy pillanatnyi csönd,
Míg megtorpant a láb.
Egy sóhaj elsuhant,
S forgott a Föld tovább.
No comments:
Post a Comment