August

The hills have dried to yellow,

The sky is pale, sun-bleached blue.

The distance plays with dull lights

Tiredly stumbling to you.

 

The city sweats in the dust,

Exhales hot vapor with sighs,
When night melts onto the walls,

It opens its million eyes.

 

The dawn is loud with sparrows,
But as it turns into day,

The garden dives in the heat

And only silence remains.

 

The branches cradle dried figs,
The apples are walnut size,
A snail thirstily wanders

And looks for clouds in the skies.

 

I love you, summer, so much,

Even when you're worn and old.
Keeping my sweet memories

You promise fall will be gold.

 

 

 

Augusztus

Sárgára száradtak a dombok,

Napszítta kék az ég.

Fáradt, fakó fényekkel játszik

A szemedbe botló messzeség.

 

Porban piheg, izzad a város,
Forró párát lehel,
S ha ráolvad az éj, millió
Csöpp szemét sóhajtva nyitja fel.

 

Madaraktól hangos a hajnal,
De pár óra alatt,
A kertre omló hőség nyomán
Csak halkan moccanó csönd marad.

 

Aszalt fügéket dajkál az ág,
Zörög a mandula,
Alig diónyi almák között
Szomjasan vánszorog a csiga.

 

Én szeretlek nyár, így vénen is,

Bágyadtan, betegen.

Benned őrzöm az emlékeim,

S te aranyló őszt ígérsz nekem.

 

 

 

June

 

Life is a ballad

unanswered questions

meaningless lessons

living like chess pawn

dwarf on the back lawn

looking for reason

becoming beaten

without or with laws

no matter it was

hovel or palace

life is a ballad

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ballada az élet

 

rövid történetek

rímekbe zárt sorsok

gyűrött sötét vásznon

nagy fekete foltok

megválaszolatlan

kérdések halk szavak

félhomályba vesző

ösvények és falak

sápadt tó vizébe

nyúló korhadt móló

száraz őszi réten

megpihenő holló

nem számít hogy mi volt

kalitka vagy fészek

mindnek egy a vége

ballada az élet

 

 

 

Early June in the garden

Beauties

it's harder to see the beauties of life
nature has lost its innocence
the mirror has broken somewhere inside
we destroyed all tales, all legends

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szépség 

 

a szépség ma rejtőzködőbb

az ártatlanság elveszett

nem vigasztal mese, se dal

a belső tükör megrepedt

 

 

Neil Gaiman: Neverwhere

“'You've a good heart,' she told him. 'Sometimes that's enough to see you safe wherever you go.' Then she shook her head. 'But mostly, it's not.'”

“Richard had noticed that events were cowards: they didn't occur singly, but instead they would run in packs and leap out at him all at once.”

“Still, it was much easier not to believe in something when it was not actually looking directly at you and saying your name.”

“'I have always felt,' he said, 'that violence was the last refuge of the incompetent, and empty threats the final sanctuary of the terminally inept.'”

“'There are little pockets of old time in London, where things and places stay the same, like bubbles in amber,' she explained. 'There's a lot of time in London, and it has to go somewhere ‒ it doesn't all get used up at once.'”

“So the day became one of waiting, which was, he knew, a sin: moments were to be experienced; waiting was a sin against both the time that was still to come and the moments one was currently disregarding.”

“'When angels go bad, Richard, they go worse than anyone.'”

“He had gone beyond the world of metaphor and simile into the place of things that are, and it was changing him.”

“It was the perfect match, the hunter and the hunted. And who was who, and which was which, only time would reveal; time and the dance.”

 

Cornflowers

 

 

 

 

 

 

 

 

  

Neil Gaiman: Sosehol 

Fordította Pék Zoltán 

„‒ Jó szíve van. Az néha elég, hogy biztonságba legyen, bármerre vetődik. ‒ Aztán a fejét ingatta. ‒ De többnyire azér' nem.”

„Richard már megfigyelte, hogy az események gyávák: egyenként nem történnek meg, csak csoportosan, bandában mernek rárontani.”

„Persze sokkal könnyebb nem hinni valamiben, ha az nem néz egyenesen rád és szólít a neveden...”

„Jómagam mindig is úgy véltem, hogy az erőszak az amatőrök végső menedéke, az üres fenyegetés pedig a menthetetlenül kétbalkezesek utolsó szentélye.”

„Londonban itt-ott megrekedt a régi idő, és ezeken a helyeken a dolgok ugyanolyanok maradnak. Akár a buborék a borostyánban. Londonban sok az idő, valahová mennie kell... nem használódik el mind egyszerre.”

„...a pillanatokat meg kell élni, a várakozás bűn, mind az eljövendő idő ellen, mind a jelen pillanat ellen, amelyet az ember éppen semmibe vesz.”

„Ha az angyalok rossz útra térnek, rosszabbak lesznek bárkinél.”

„A metaforák és hasonlatok világából átkerült egy olyan helyre, ahol a dolgok csak vannak, és ez kezdte megváltoztatni.”

„Tökéletes páros: a vadász és a vad, s hogy ki ki, hogy melyik melyik, azt az idő dönti el. Az idő meg a tánc.”

 

Early summer garden

 

 

Pink in the garden

patched with the warmth of July

inked by the high August sky

needled with summer sunrays

kissed by sweet September days

ringatta tavaszi szellő

ódát írt hozzá a nap

zsongtak hajában a méhek

aranyszín felhők alatt

July siesta

A fruit-flavoured dream,
still shining on my cheek.
A luscious tiny breeze
wakes me with a breath.

It plays around my eyes,
then slips down to the arms,
vibrating on the peach
velvet of my neck.

A cloudlet in the sky,
desirous, but so shy,
would lay shadow on my
light unbuttoned dress.

A lovely, innocent
sin floats in cherry-scent,
the afternoon goes by
in a sweet caress.

 

Júliusi szieszta

Gyümölcsízű álom

Csurran még a számon,

Könnyűvérű szellő

Ébresztget buján.

Szempillámon játszik,

Lesiklik a vállig...

Bizsereg a bőröm

Barack bársonyán.

Kóválygó kis felleg

Féltékenyen reszket,

Árnyával takarná

Kigombolt ruhám.

Duruzsoló szárnyak

Hintik szét a vágyat.

Málnaillatúan

Zsong a délután.

Our World Tuesday
Skywatch Friday

In the garden

I let the garden grow...

I only watch as one plant overwhelms the other.

And while I'm trying to understand the nature's paths,

I hear as God laughs...

Our World Tuesday