Lines (5.)

I planned my life with a ruler in the past –
now, a freehand sketch is also enough.

Vonalaim

Rég vonalzóval
terveztem az életet,
ma szabad kézzel.

Morning

With plum-coloured wrinkles on her face,
Another autumn day is waking up.
Morning fog drools down the edge of her lips,
Her eyelashes flutter with lazy lust.

She streches herself, pushes aside
Her heavy duvet, full of gloomy shades.
Her kiss is tired, leaf-litter fragranced,
She powders the winter's deepening trace.

She puts her long hair into a bun,
Tousled bronze with silver gossamer strands.
Time is running... She is just leaving and
Evening is already painting the lands.

Reggel

Szilvaszínű ráncokkal arcán

Ébredezik egy újabb őszi nap.
Ökörnyál fénylik szája sarkán,
Lehunyt szeme még álomtól dagadt.

Nagyot nyújtózik, félretolja
Komor ködöktől súlyos paplanát.
Avarszagú, fáradt a csókja,
Aranypor borítja sminkasztalát.

Bronzhaját kócos kontyba tűzi,
Ősz tincseit látva már csak legyint.
Rohan az idő, őt is űzi...
Épp csak elindul, s este lesz megint.

These days

The Sky is now a moldy plum,

Pear juice is dripping from the Sun.

The Earth's rotting, the reason wanes,

Tomorrow's only dust in Space.

Mostanában

Penészes szilva most az ég,

A Napból körtelé csorog.

A Föld rohad, kihalt az ész,

A Holnapunk csak űrhomok.

Coffee, hellebore, and sunrise

I'm humming a sorrowful song,
and let the tears grow in my eyes.
A cup of coffee in my hand...
My heart is still filled with blue sighs.

But outside, March kisses the trees,
green hellebores greet me with grace...
And I let the rising sun draw
a pale rainbow-smile on my face.

Wordlessly

The sky split up today,
and I could see the trace
of the lonely God
through the shiny break.

I saw his tousled hair,
his gloomy thoughtful eyes,
wrinkled by troubles,
shaded by the clouds.

He sadly looked at me,
I had so much to ask,
but the words were lost
in the purple dusk.

The world was blind and deaf,
I stood there like a child,
frightened and alone,
with the growing night.

Szótlanul

Ma felhasadt az ég,

S a fénylő résen át

Megláthattam Isten

Tiszta lábnyomát.

S láttam komoly szemét,

A felhőt homlokán,

Reszketőn simított

Végig ősz haján.

Nézett rám könnyezőn

A bíbor alkonyon,

Egy kisgyerek les át

Így a kulcslyukon.

Ó, hány kérdés gyötört!

De hangom elhagyott.

Szemlesütve álltam.

Minden hallgatott.

A fény lassan kihunyt,

A függöny földre hullt.

Nem volt többé jövő,

S elveszett a múlt.

Skywatch Friday
dVerse

Like a child

Look at me. I'm like a child.
The harder you punish,

the more I will be cussed.

And while I am standing in the corner, with my thoughts,
I wish I were an orphan, to hurt you, just because...
You have no words to me, so I am sure I am right...

Seeing your endless anger, I feel I have to fight.

Look at me. I'm like a child.

Please show me your kind face,

please turn to me with love.

And I promise I will be good.

Ima

Nézz rám! Olyan vagyok, mint egy gyerek.

Ha büntetsz, egyre komiszabb leszek.

S amíg gondolkodom a sarokban állva,

Dacból azt kívánom, bárcsak lennék árva.

És ha haragodban már nincs hozzám szavad,

Csak egy okot adsz rá, hogy eltaszítsalak.

Nézz rám! Olyan vagyok, mint egy gyerek.

Mutasd kedves arcod, kérlek, szeress!

S én ígérem, jó leszek.

Before sunrise


Skywatch Friday
Our World Tuesday
dVerse

Gate to the sky

silence of secrets
hope glowing in shine
gate is creaking on
the axis of time

Kapu az égre

hallgatag titkok
parázsló remény
kapu nyikordul
időnk tengelyén

Our World Tuesday
Skywatch Friday