I'm standing at the window,
the city just awakes.
Light crawls down on the houses,
the dreams begin to fade.
The morning mist’s dissolving,
the new day loudly starts:
a garbage car clatters and
someone steps on the gas.
The key rattles, the old door
yawning lets in the light.
The wind carries the party
rags of the tiny night.
The news is heard from somewhere,
hurried steps on the street.
Life’s like a crazy puzzle,
we rush over the week.
The window’s wide open, the
Sun takes a sip of foam
coffee... a cloud’s on her mouth…
It’s time to leave from home.
The row of chestnut trees waits
for me impatiently,
And at the Barbican’s wall,
Janus greets only me.
Knocking steps on the cobbles
recall the ancient times,
The proud bell rings, its lovely
voices roll all around.
The square dances in sunshine,
the dreams begin to sprout…
I’m standing, and the city’s
pulsating in my heart.
Reggeli mozaik
Állok az ablak előtt, figyelem, hogyan ébred a város.
Kúszik a házfalakon le a fény, belehullnak az álmok.
Oszlik a hajnali köd, dübörögve elindul az új nap.
Itt szemeteskocsi tülköl, amott kerekek nyikorognak.
Csörren a zárban a kulcs, az öreg kapu álmosan ásít,
Hordja a szél a ledér kamasz éjszaka partiruháit.
Szólnak a hírek, az óra ketyeg, sietősek a léptek.
Munka, örök rohanás, suli, gond: kusza album az élet.
Nyitva az ablak, a Nap belekortyol a habba a kávén,
Orra alatt marad egy pici felleg; elillan az árny, és
Indulok én is, a parkban a gesztenyefák sora rám vár,
S csak nekem int oda Janus a bástya kopott kapujánál.
Koppan a léptem, a macskakövek felidézik a múltat,
Kondul a büszke harang, szép hangjai szertegurulnak.
Táncol a fényben az utca, kihajtanak újra az álmok,
Állok a tér közepén s körülöttem lüktet a város.
Pécs, 2015
XVIII. Aquincumi Költőverseny (2015)
