December Sun

All the colours burst into a blaze once more.
Branches knitted delicious lace for the Sun,

She shed a tear for the last dying flower,
And kissed the houses' forehead, before she's gone.

  

Decemberi napfény

Búcsúzóul még lángra lobbantotta a színeket,

Rozsdavörös csipkét horgolt faágakból a Nap.

Könnyeket hullatott az utolsó virágért,

És homlokon csókolt egy kopott tűzfalat.

This little violet thought it was spring.

Shared with: Texture Twist

The last little rose

The last little rose
innocently lies
the spring - once again -
straight into your eyes.

Like a drop of blood,

glows in autumn light,

you sleep with her scent

all over the night.

The best is yet to come -

you believe in vain,

the last little rose

hurts you once again.

Az utolsó rózsa

Egy kis manó kalandjai: 15. Lányos játékok

December közepén, egy szokatlanul enyhe szombaton Titinke megérkezett Manóvölgybe, hogy a téli szünetet nagyapjánál töltse.

Falubeli kis barátai már az első napon meglátogatták, és később úgy alakult, hogy a sötét téli délutánokat hol az egyiküknél, hol a másikuknál töltötték. Legkedveltebb helyük mégiscsak a Fenyő-lak volt, mert a felnőttek közül Tobozka apó bizonyult a legengedékenyebbnek. Szinte bármilyen játékba beleegyezett azzal a feltétellel, hogy a végén mindent a helyére tesznek. Így kerülhetett ki nagyapó ágyából a matrac, hogy a duruzsoló kályha közelébe téve trópusi szigetté változzon, vagy egy másik játékban kalózhajóvá, kis kalózokkal a fedélzetén.

I recall you

For my grandfather

We wandered in the woods

Through summer afternoons.

The light was like

A fairy smile

As fell down from the leaves.

She washed her face

In silver waves

Then danced around the trees.

We walked along,

Followed her song

Until she slipped away.

Crossing the stream

We left our dream,

And you told me a tale.

You always said that you would bring down

All stars from the sky for me.

I clung to your neck that I kept you back,

Just stay, just stay with me.

You always said that you never leave,

You will be there if I need.

But you passed away, and I just couldn’t say

How much you mean for me.

We waited for the light

Throug endless winter nights.

And it shone bright,

An angel eyes

Watching behind the door.

She flew so long

To hear your song,

To stay until they call.

She raised me high,

Over the sky

Before she slipped away.

Then I fell down

Into your arm,

And you told me a tale.

You always said that you would bring down

All stars from the sky for me.

I clung to your neck that I kept you back,

Just stay, just stay with me.

You always said that you never leave,

You will be there if I need.

But you passed away, now I just want to say

I wish you back to me.

Nagyapámnak
http://www.hangolatlanul.com/2015/12/nagyapamnak.html

Last gifts of November

Unexpected gift from the fall:
some days are so mild and bright.
The garden rocks gently her last,
Precocious, little late child.

The branches scratch signs on the sky,
clouds are dissolved in the wind.
I know hard frost will soon arrive,
but today I dream of spring.

November végén

Váratlan ajándék most az ősztől:

egy ragyogó, napfényes enyhe hét.

A kert féltőn ringatja megmaradt,

pár késői, koravén gyermekét.

Jeleket írnak az égre a fák,

kékjében felold egy felhőt a szél.

Tudom, hogy jönnek majd kemény fagyok,
de ma még csupán rossz álom a tél.

Little girl inside

Lost little girl, behind the rainbow,

Defiantly sweeps fog from the lights.
She leaves no traces, just comes and goes,
Dances in silence among the stars.

ABC Wednesday

Rainy days

The lovely autumn has left today.
Today here is his angry twin.
Fat clouds hang down to the town, and rain
Coats the windows with silky skin.

I hold my umbrella so strongly.
In stormy wind I learn to fly.
At last, I let it try without me.

I watch its dance in gloomy sky.

Esős napok

A kedves ősz elbúcsúzott.

Mogorva öccse maradt csak itt.

Az ablakon eső kopog.

Az égbolt leér a házakig.

Ernyőm nyelét szorongatom.

Szállni próbál velem a szélben.

Repüljön hát, végül hagyom…
Bolond táncát ámulva nézem.

Egy kis manó kalandjai: 14. Veszélyes utazás

Hirtelen megváltozott az idő. A vidám, melegsárga ősz most egy sokkal barátságtalanabb arcát mutatta meg. Egész éjszaka hideg eső esett, és reggelre szürkévé áztatta a völgyet. Az égbolt könnyező ólomszürkéje összemosódott a didergő erdő barnás foltjával, és végül beleolvadt a sáros föld szomorú feketéjébe.

Titinke morcosan ébredt. Nagyokat ásítva elhúzta a függönyt és kibámult az ablakon.

Fintorogva megállapította, hogy a kinti világ sem éppen olyan, ami jobb kedvre tudná deríteni. Kis piros papucsában a konyhába csoszogott, és közben azon töprengett, hogy tulajdonképpen örülnie kellene az esőnek, mert így legalább könnyebb szívvel megy el Manóvölgyből.

Szépséges ősz

Avarszagú, őszi kék
kökényruhát hord az ég.
Domb tövében, kert alatt,
bakancsban jár már a Nap.

Váralja, 2001.11.04.

Lovely autumn

Fallen leaves smell, autumn trees,
In the gardens, on the hills.
Sloe-dressed sky smiles over roofs,
Sun already walks in boots.

Őszi szívecske

Az én kis őszi ajtódíszem (egy nem túl ijesztő halloween macskával). ☺

🍁🍁🍁

Little autumn heart

My little autumn door decoration (with a not too scary Halloween cat). ☺

🍁🍁🍁

Diószüret

Régi asztal, kopott fiók,

aranybarna, kövér diók,

dióhéjtól barna ujjak,
hangyák, pókok szertefutnak.

Fenyőágon mókus szalad,
sütőtökön szalmakalap,
mézszínűre érett, kerek
nap ragyog a fejünk felett.

Csipkebokor szelet szaggat,
tépett szél az égre aggat
felhőfoszlányt, fázó holdat.
Eső hátán jön a holnap.

Walnut harvest

Old table with worn out drawer,
goldenbrown nuts on the ground,
walnut shell stained little fingers,
ants and spiders run around.

Waggish squirrel on the pine branch,
pumpkins sit with big straw hats,
honey-coloured ripe round sun shines

bright over our tousled heads.

Wild rose bushes rend the wind and
ragged wind stirs up the sky...
shivering moon, some shreds of clouds...
rainy days will soon arrive.

Egy kis manó kalandjai: 13. Kincskeresés

Manóvölgy határában hatalmas kukoricaföldek húzódnak. Október végén megérkezett Titinke édesapja, hogy segítsen a termés betakarításában. Ez bizony igen fárasztó munka. Ha hideg, nedves az idő, munka közben jeges víz csorog a pulóverujjakba, ha viszont hét ágra süt a nap, a borotvaélesre száradt kukoricalevelek szabdalják össze a dolgos manókezeket.

Őszidő

Egyszer ködös, máskor ragyog.

Nagykabátban fázós fagyok.

Kucorognak izzó vörös

Galagonya ágak között.

Falevél száll, szalmakalap.

Erdőn-mezőn szellő szalad.

Aranyhaját (öreg hölgyek)

Megcibálják jól a tölgyek.

Fáradt az ősz, ezer ránca

Szántóföldek barázdája.

Túladott már minden kincsen,

Megpihen egy rézkilincsen.

Egy kis manó kalandjai: 12. Gesztenyebabák

Görbe bot a lába szára,

vadgesztenye púpos háta.

Hosszúra nyúlt ábrázatja

tölgyfa makkja, rajta sapka.

Tenyeremen megpihen,

párját várja, úgy hiszem.

Itt is van a lelkemadta,

négy bogáncs a szoknya rajta.

Sárga levél kalapkája,

az alól néz a világra.

Kosaramban meglapulnak,

összebújva így utaznak.

Egy kis manó kalandjai: 11. Manóvölgy szobrásza

Több mint egy hét telt el a szőlőszüret óta. Titinke édesapja réges-rég hazautazott. A kis manólány mindent megtett, hogy Manóvölgyben maradhasson: könyörgött, nyafogott, hízelgett; míg végül már Tobozka apó sem állhatta meg szó nélkül, és szemüvege fölött hunyorogva, apához fordult:

– Te is tudod, fiacskám, milyen sok a munka a ház körül, ilyenkor ősszel. Én sem vagyok már mai legény, bizony nehezen bírom egyedül. Titinke viszont igazi nagylány lett, sokat tudna segíteni.

Kék világ

Kék volt az ég, és kék a szemed.

Elveszett kép, kopott ígéretek.

Kék volt a kert, és kéken szaladt,

Emlékeket sodort a kis patak.

Kék volt ruhád, és kék éneked.

Megnyugtatott, majd el is engedett.

Kék hinta szállt, kislány kacagott,

Aranyhaján bársonykék szalagok.

Kék volt a tó, és kék a szavad,

Kicsiny hajó lenn a kék víz alatt.

Kék volt a láng, kék eső esett,

Kék temető várt a város felett.

Kék volt az út, és kék mosolyod,

Jégkék szíved jégkéken dobogott.

Zafírba zárt kék emlékezet,

Búcsúzó anya, s egy rémült gyerek.

Blue memories

Blue was the sky and blue were your eyes,

Some lost pictures and some worn out lies.

Blue stream ran and drifted away all,

All memories what we could recall.

Blue was your dress and blue was your song,

It reassured me, then let me go on.

Blue was the swing and blue was your word,

Blue ribbons flew, my deluded world.

Blue was the flame and blue was the rain,

Silent blue grave stood beyond the pain.

Blue was the lake, and blue was the flood,

Little boat deep, deep down in the mud.

Blue was the way, and your smile was blue,

For me the past always will be blue.

Old blue summer, and your ice-blue heart,

You were the mum, and I was your child.