28 November 2015

Szótlanul

Ma felhasadt az ég,
S a fénylő résen át
Megláthattam Isten
Tiszta lábnyomát.

S láttam komoly szemét,
A felhőt homlokán,
Reszketőn simított
Végig ősz haján.

Nézett rám könnyezőn
A bíbor alkonyon,
Egy kisgyerek les át
Így a kulcslyukon.

Ó, hány kérdés gyötört!
De hangom elhagyott.
Szemlesütve álltam.
Minden hallgatott.

A fény lassan kihunyt,
A függöny földre hullt.
Nem volt többé jövő,
S elveszett a múlt.



No comments:

Post a Comment