"Egy orosz emigráns, aki nem herceg, az manapság bújjon el a föld színéről.
... Szörnyű tragédia: Gorcsev vagyok, orosz és sem herceg, sem gárdatiszt –
sóhajtott. – Európában minden orosz gyanús, ha nem herceg."
"Csak egészen hülye férfiak szeretik, ha hölgyük besavanyítja magát bánatában."
Az ezredes pillanatokig azt hitte, hogy a helyőrség fellázadt, és nyomban lemészárolnak mindenkit.
– Ugyanis – folytatta Vanek úr vidáman, és az ezredes egyik kitüntetését nézegette két ujja között – nem ismerem a járást. Pardon... – Ezt azért tette hozzá, mert véletlenül leszakította az I. osztályú Sasrendet."
"...A századparancsnok úgy nézte, mint aki kísértetet lát. Talán ez volt a világtörténelemben az első eset, hogy egy katona megemelte a sapkáját köszönésképpen.
Verdier őrmester a kapitány mögött halotthalványan mutatta a szalutálást. Mire Vanek úr feléje is megemelte a sapkáját, és csodálkozva mondta:
– Mi már találkoztunk! Hogy van?
– Vigyázz! – kiáltott a kapitány elképedve. – Mi ez?! Hülyék intézete?
– Nem hiszem – felelte Vanek úr bizonytalanul.– Vigyázz! Miféle vigyázz ez?
– Mi értelme van ennek, kérem!...
– Hogy hívják?!
– Nevem Van... Nevem van: Petrovics.
– Hollandi?
– Én?
– Ne kérdezzen!
– Na jó, így nem lehet tárgyalni...
– Miért mondja, hogy Van Petrovics!
Vanek úr előrelépett, és egy karmesterszerű kézmozdulattal leintette a szólni készülő káplárt.
– Pardon... Én Gorcsev vagyok. Visszavonom a többit..."– Hogyne. Régi porcelánból készült Napóleon-szobor."
"– Közlegény! – szólt ismét a titkárhoz. – Most mondja meg, hogy ki vagyok én?
– Izé... Oroszlán!
– Ez már jobb, mint a kabóca. Hogy nevezne engem más szóval?
– Ön az állatok királya!
– Barom! Az állatok királya maga! Érti?!
– Igenis. Én Petrovics vagyok, az Oroszlán."
 |
| "Az élet csak úgy szép, ha őrült is egy kissé..." |