7 October 2015

Domahidy Miklós: Az osztrák vádlott

"Énnekem, tábornok úr, ha már mindenáron a vágóhídra kell mennem, keveset számít az, hogy kivel megyek. De a kijelölt időben ott leszek, ebben bizonyos lehetsz."

"miért is ne lehetne becsülete annak, aki a túlsó oldalra állt vagy a túlsó oldalon rekedt"





















"- Akkor biztosan Kossuth volt. Egy döntő találkozás a varázslóval.
Pöltenberg keresgélt az emlékkei között. Most is pontosan akart válaszolni.
- Kétszer ha láttam. Akkor is futólag. Igaz, nem szaladtam az alkalmak után. De én a katonáim között élek, amióta ebbe az országba vezényeltek. És úgy adódott, hogy azóta mindig az első vonalban vagyok. Ő viszont sosem jött közénk.
- Miért?
- Nem tudom. Azt beszélik, hogy rosszul bírja a csatazajt."

"Az őrmester menet közben őrá nézett, a fejével nemet intett, és tovább masírozott a befejezetlen mondatával, amelyik - a tábornok csak most, ennek a fának dőlve értette meg - valamikor olyan szépen indult, hogy már nem lehetett folytatni."

"Boldog, aki meg tud állni a kipattanó lendületnél; akinek megadatik, hogy holtáig a kezdetben gyönyörködjék."

"A jövő olyan emberek kezében van, akik részletes pontossággal magyarázzák majd meg, hogy a csatákból milyen célok szolgálatában kényszerültek kimaradni. Olyan emberek kezében, akiket a tanulság helyett a lehetőség ösztönöz."

"Jellempróba és szerencsejáték. Az egyiken nyert, a másikon vesztett."

"Aki a szavát egy kőre teszi, az vele röpül."

"... röpködtek a kiáltások a porfelhőben, és velük a káromkodások özöne. Magyarul, németül, tótul, lengyelül, csehül, olaszul, talán egy tucat nyelven. Mintha Bábel tornya itt dőlne le, kőműveseivel, a birodalom népeivel együtt."

"Helytállni, ott, ahová kerültem"

"Vannak emberek, akikről bizonyosan csak azt lehet tudni, hogy meghalni majd szépen fognak."


"ott, ahol az égig érő már nem cserélhet senkivel"