Agatha Christie: Parker Pyne esetei

"...tíz évvel korábban egy kirakat előtt megszólított egy különös nő. Végtelen dühvel fakadt ki: "Csak tudnám, mihez kezdjek a pénzemmel! Jachtot nem vehetek, mert hajón folyton tengeribeteg vagyok, van már két kocsim és három szőrmebundám, a túl sok drága ételt meg nem bírja a gyomrom."

Én döbbenten azt kérdeztem tőle: "Ha esetleg adományozna a kórházaknak...?" Mire ő megvetően felhorkantott: "Kórházaknak adni? Én nem jótékonykodni akarok! Kapni akarok valamit a pénzemért!"
Azzal dühödten elvonult."

"– Talán boldogtalan?

– Ezt sem állítanám. Mert sok dolog van, amiért hálás lehetek.

– Mint mindannyiunknak! – mondta Mr. Parker Pyne. – Csakhogy, ha az embernek erre emlékeztetnie kell magát, az már rossz jel."

"A házasélet alapja, hogy a nőknek igenis hazudni kell. Mert azt szeretik!"

"– Nem tudom, hogy ki lehet maga. Kezébe veszi az irányítást, holott nem katona.

– Sokat láttam az életből – felelte Mr. Parker Pyne.

– Ugye, sokat utazott?

– Nem – felelte Mr. Parker Pyne. – Egy hivatalban ücsörögtem."

"Milyenek az ember évei húsz és negyven között? Meg van béklyózva, lekötik mindenféle személyes és érzelmi viszonyok. Ilyen az élet. De utána új szakasz következik. Az ember elmélkedhet, megfigyelheti az életet, felfedezhet ezt-azt másokról és az igazat önmagáról. Az élet valóságossá válik... jelentőségtelivé. Kerek egésznek látjuk. Nem csupán egy jelenetnek – annak a jelenetnek, amelyet magunk, mint színészek, alakítunk. Egyetlen férfi vagy nő sem egészen önmaga negyvenöt éves koráig. Ekkor kap esélyt az egyéniség."

"öt rubrika elég, hogy a
boldogtalanság fajtáit besoroljuk"