Egy kis manó kalandjai: 15. Lányos játékok

December közepén, egy szokatlanul enyhe szombaton Titinke megérkezett Manóvölgybe, hogy a téli szünetet nagyapjánál töltse.

Falubeli kis barátai már az első napon meglátogatták, és később úgy alakult, hogy a sötét téli délutánokat hol az egyiküknél, hol a másikuknál töltötték. Legkedveltebb helyük mégiscsak a Fenyő-lak volt, mert a felnőttek közül Tobozka apó bizonyult a legengedékenyebbnek. Szinte bármilyen játékba beleegyezett azzal a feltétellel, hogy a végén mindent a helyére tesznek. Így kerülhetett ki nagyapó ágyából a matrac, hogy a duruzsoló kályha közelébe téve trópusi szigetté változzon, vagy egy másik játékban kalózhajóvá, kis kalózokkal a fedélzetén.

De lehetett indiánosdit is játszani a díszpárnákon lovagolva, vagy cirkuszosat, ahol a két hatalmas vetett ágy volt a porond. A legfélelmetesebb mutatvány a halálugrás volt. A falnál álló alacsony tükrös szekrénykéről kellett a dunyhák közé vetődni.

Csöndesebb, nyugodtabb játékra csak akkor került sor, ha a két kislány, Titinke és Nyuszóka, kettesben maradt. Ilyenkor békésen babáztak, főzőcskéztek. Egyik délután székeket toltak a fal és az ágy közé, jókora takarókat borítottak rájuk, s már készen is volt a babaszoba, ahol kedvükre megbújhattak.

Hamarosan Samu rontott be a szobába.

– Hű, micsoda barikádot építettetek! Én leszek az ellenség, és most megrohamozlak titeket!

– Nem, nem! – tiltakozott egyszerre a két kislány. – Mi most babásat játszunk. Az előbb Nyuszóka volt a kisbaba, most én vagyok, és ő az anyukám.

– Jó, akkor reszkessetek, mert itt ólálkodik egy rabló, rátok ront, ellopja a kisgyereket, és váltságdíjat követel.

– Nem! Szó sem lehet róla! Ez egy békés falu, itt nincs bűnözés. De... lehetsz apuka, aki most jön meg a munkából.

– Nem, ilyeneket én nem játszom! Ezek buta lányos játékok.

– Márpedig akkor ide be sem jöhetsz! – jelentette ki Titinke, és lekuporodott a székek mögé, hogy Samu még csak ne is lássa.

A kis kuckóba egyedül a magasra vetett ágyon át lehetett bejutni. Az ágy lábánál kanapé állt. Samu nem teketóriázott sokat.

– Márpedig én akkor is bemegyek! – kiáltotta dühösen, és felugrott a kanapéra. A következő ugrással már az ágyon termett, ám ezt a mozdulatát hatalmas csörömpölés kísérte. Samu ugyanis ugrás közben fejecskéjével összetörte a mennyezetről lelógó csillár üvegburáját. A kislányok, akik eddig támadásra készen várták a betolakodót, most hirtelen azt sem tudták, hogy nevessenek-e vagy sírjanak.

Samu azonban bömbölni kezdett, mire Tobozka apó és Samu nagyapja, aki unokájával együtt jött egy kis beszélgetésre, lélekszakadva rohantak be a szobába. Miután végigtapogatták Samut, megkönnyebbülve látták, hogy még egy karcolás sem esett rajta. Kiszedegették hajából és ruhájából a szilánkokat, majd míg nagyapóék nagy gonddal összegyűjtötték a szétszóródott üvegcserepeket, a gyerekek szépen elmesélték, hogy is történt ez a baleset. A két fél, nagyjából ugyanúgy adta elő a történetet, azzal a különbséggel, hogy a lányok a kisfiúra hárították a felelősséget, ő pedig a lányokat vádolta, amiért nem akarták beengedni a kuckójukba. A felnőttek nem kívántak egyik fél pártjára sem állni, s ettől a kedélyek hamarosan úgy felpaprikázódtak, hogy Samu papája jobbnak látta, ha a látogatást befejezik. Gyorsan elköszönt hát, méregtől fortyogó unokáját maga előtt tologatva. A fiúcska búcsúzóul kiöltötte a nyelvét, Titinke pedig még jó darabig sopánkodott a szép csillár miatt.

Nagy felháborodása másnapra úgy-ahogy elcsitult, és úgy tűnt, Samu is meghányta-vetette magában a dolgokat, mert délután beállított a Fenyő-lakba és Tobozka apótól illedelmesen bocsánatot kért. A törött lámpabura helyett hozott egy újat, amit édesanyja készített. Ez ugyan nem üvegből volt, csak egyszerű papírból, de szépen csillogó kék színével Titinke tetszését azonnal megnyerte.

Samu végül egy nagyot sóhajtott, és önfeláldozóan felajánlotta, hogy játsszanak papás-mamást, amit a kislány rögvest ki is használt. Samu dolgozni járt és bevásárolni, Titinke mosott és vacsorát főzött. Időnként veszekedtek, mert Samu elkésett, vagy elfelejtett virágot hozni a feleségének, máskor meg az ifjú férj csapott az asztalra, mert neje odaégette a húst, és már megint vett magának egy új ruhát. Amikor Nyuszóka is megjött, remek csecsemő vált belőle. Ott gőgicsélt a mamája körül, a papájával pedig sétálni járt. 

Olyan jól belemelegedtek a játékba, hogy amikor Mogyi bekukucskált kis kuckójukba, és azt javasolta, hogy játszanak kalózkapitányost, Samu azzal az ötlettel állt elő, hogy Mogyi inkább vegye feleségül Nyuszókát, költözzenek az ágy másik oldalára, és legyenek ők a szomszédok.

Amikor később Tobozka apó benyitott a szobába, örömmel állapította meg, hogy odabent tökéletes béke uralkodik.