Névtelen nemzedék

Nem hullt a vérünk,

Nem hullt a könnyünk,

Verejtékünkből

Nem épült új világ.

Nem lázadoztunk,

Nem tiltakoztunk,

Hosszú hajunkban

Nem volt fehér virág.

Nem együtt léptünk,

Nem énekeltünk,

Nem volt előttünk

Célként egy jobb jövő.

Nem volt nagy álmunk,

Rockfesztiválunk,

Nem volt, hogy éljünk,

Sosem elég idő.

Cipőben jártunk,

Hajlott a hátunk,

Csak arra mentünk,

Amerre vitt az út.

Lett szép családunk,

Autónk, lakásunk,

S fejünkbe plántált

Jövővé lett a múlt.

Nem voltak tervek,

Hétvégi kertek,

Arcunkba nem fújt

A változás szele.

Nem voltak hősök,

Ünnepelt ősök,

És nem érdekelt

A szomszédok neve.

Mindig siettünk,

Rohanva ettünk,

Szerettünk, váltunk,

Ha véget ért a nyár.

Könny nélkül sírtunk,

Százszor felbuktunk,

S magunk maradtunk

A legvégső határ.

S nincs többé játék,

Napfény és árnyék,

Nem dönthetünk le

Már semmilyen falat.

Nem lesz több vágyunk,

Bódultan álmunk,

S bárhogy kívánjuk

A szex sem lesz szabad.

Fiunk és lányunk

Felnő, s csak állunk,

Futnánk, de már nem

Kerget minket tatár.

Nem lesznek évek,

Újabb esélyek,

Ráncos kezünkben

Sosem lesz már gitár.