Felhők
mögé bújt a Hold,
Összeér
a "van", a "volt".
Köd
szitál, bagoly huhog,
Denevér
száll, imbolyog.
Táncol
a kert, felsikolt,
Holtak
rázzák le a port.
Árny
suhan, kattan a zár,
Vámpírfogat
rejt a száj.
Láthatatlan
súly alatt
Padló
ropog, nyög a pad.
Parázs
izzik, gyertya ég,
Mesét
mond a régi kép.
Ajtód
előtt csúf manók,
Hálót
sző köréd a pók.
Jön
a hajnal, fut az éj,
Mind,
mi "volt", a múltba tér.
No comments:
Post a Comment