31 December 2015

Névtelen nemzedék

Nem hullt a vérünk,
Nem hullt a könnyünk,
Verejtékünkből
Nem épült új világ.

Nem lázadoztunk,
Nem tiltakoztunk,
Hosszú hajunkban
Nem volt fehér virág.

Nem együtt léptünk,
Nem énekeltünk,
Nem volt előttünk
Célként egy jobb jövő.

Nem volt nagy álmunk,
Rockfesztiválunk,
Nem volt, hogy éljünk,
Sosem elég idő.

Cipőben jártunk,
Hajlott a hátunk,
Csak arra mentünk,
Amerre vitt az út.

Lett szép családunk,
Autónk, lakásunk,
S fejünkbe plántált
Jövővé lett a múlt.

Nem voltak tervek,
Hétvégi kertek,
Arcunkba nem fújt
A változás szele.

Nem voltak hősök,
Ünnepelt ősök,
És nem érdekelt
A szomszédok neve.

Mindig siettünk,
Rohanva ettünk,
Szerettünk, váltunk,
Ha véget ért a nyár.

Könny nélkül sírtunk,
Százszor felbuktunk,
S magunk maradtunk
A legvégső határ.

S nincs többé játék,
Napfény és árnyék,
Nem dönthetünk le
Már semmilyen falat.

Nem lesz több vágyunk,
Bódultan álmunk,
S bárhogy kívánjuk
A szex sem lesz szabad.

Fiunk és lányunk
Felnő, s csak állunk,
Futnánk, de már nem
Kerget minket tatár.

Nem lesznek évek,
Újabb esélyek,
Ráncos kezünkben
Sosem lesz már gitár.



No comments:

Post a Comment

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...