18 December 2015

Karácsonyi szonett

Zsibongva, lassan áradó tömeg,
S ezernyi fény az alkonyatba csábít.
Fahéjas édes illat ott lebeg
A fák alatt, s a pillanat megállít.

A csönd fehér pihékkel átkarol,
Egy észrevétlen gondolat felébred,
Harang szavára szíved úgy dobol,
S rég elhagyott utakra visz ma lépted.

A Múlt kopog kopott kövek során,
Az ócska pad remegve megnyikordul.
A lelked elmereng a bús csodán,
És tiszta szép hitet zokogva koldul.

Ma újra rád talál az elveszett,
Örök meséket álmodó gyerek.


No comments:

Post a Comment

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...