08 December 2015

Hová tűnt a lila karalábé?

Gyerekkoromban csak lilát láttam. Lila termett a kertben, és lilát lehetett kapni a piacon. Sokáig nem is tudtam, hogy van zöld (fehér) is. Most lilát nem találni már szinte sehol. Hmm... Az univerzum nagy titkai...
A karalábé leves az egyik kedvencem, mert nagyon egyszerű és gyors. (A türelem nem az erősségem, és ez a főzésre is vonatkozik. Azt is mondhatnám, hogy lusta vagyok, de így mégiscsak jobban hangzik.)

A karalábét meghámozom, megmosom, kockákra vágom (ahogy sikerül), sós vízben megfőzöm. Paprikás rántást keverek hozzá, végül nokedlit szaggatok bele. Tejföllel tálalom. A rántást is lehet egészségesebben készíteni, például olivaolajjal és teljes kiőrlésű liszttel. Én teljes kiőrlésű zabliszttel készítettem - a levesbetétet is (egy tojás, só, bors, liszt) - na meg most éppen kacsazsírral... :)

A tegnapról maradt tésztából túrós tészta lett sült szalonnával. Nálunk mindenki sósan szereti. A gyerekeim az iskolában találkoztak először a porcukros változattal, de nem jött be nekik. Volt olyan barátjuk is, aki szalonnával és cukorral szerette, ami nem is olyan különös, hiszen a sós és az édes kombinációja nagyon jó tud lenni. A sült szalonnát is sokan eszik csokoládéba mártva, vagy juharsziruppal leöntve.
Amúgy, ha sietek, elég a leves is, még a nokedli is elmaradhat belőle.




No comments:

Post a Comment

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...