07 October 2015

Domahidy Miklós: Az osztrák vádlott

"Énnekem, tábornok úr, ha már mindenáron a vágóhídra kell mennem, keveset számít az, hogy kivel megyek. De a kijelölt időben ott leszek, ebben bizonyos lehetsz."

"miért is ne lehetne becsülete annak, aki a túlsó oldalra állt vagy a túlsó oldalon rekedt"





















"- Akkor biztosan Kossuth volt. Egy döntő találkozás a varázslóval.
Pöltenberg keresgélt az emlékkei között. Most is pontosan akart válaszolni.
- Kétszer ha láttam. Akkor is futólag. Igaz, nem szaladtam az alkalmak után. De én a katonáim között élek, amióta ebbe az országba vezényeltek. És úgy adódott, hogy azóta mindig az első vonalban vagyok. Ő viszont sosem jött közénk.
- Miért?
- Nem tudom. Azt beszélik, hogy rosszul bírja a csatazajt."

"Az őrmester menet közben őrá nézett, a fejével nemet intett, és tovább masírozott a befejezetlen mondatával, amelyik - a tábornok csak most, ennek a fának dőlve értette meg - valamikor olyan szépen indult, hogy már nem lehetett folytatni."

"Boldog, aki meg tud állni a kipattanó lendületnél; akinek megadatik, hogy holtáig a kezdetben gyönyörködjék."

"A jövő olyan emberek kezében van, akik részletes pontossággal magyarázzák majd meg, hogy a csatákból milyen célok szolgálatában kényszerültek kimaradni. Olyan emberek kezében, akiket a tanulság helyett a lehetőség ösztönöz."

"Jellempróba és szerencsejáték. Az egyiken nyert, a másikon vesztett."

"Aki a szavát egy kőre teszi, az vele röpül."

"... röpködtek a kiáltások a porfelhőben, és velük a káromkodások özöne. Magyarul, németül, tótul, lengyelül, csehül, olaszul, talán egy tucat nyelven. Mintha Bábel tornya itt dőlne le, kőműveseivel, a birodalom népeivel együtt."

"Helytállni, ott, ahová kerültem"

"Vannak emberek, akikről bizonyosan csak azt lehet tudni, hogy meghalni majd szépen fognak."


"ott, ahol az égig érő már nem cserélhet senkivel"














No comments:

Post a Comment

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...