15 May 2021

Kurt Vonnegut: Slaughterhouse-Five

 

“And Lot's wife, of course, was told not to look back where all those people and their homes had been. But she did look back, and I love her for that, because it was so human. So she was turned into a pillar of salt. So it goes.”

Like so many Americans, she was trying to construct a life that made sense from things she found in gift shops.

Well, here we are, Mr. Pilgrim, trapped in the amber of this moment. There is no why.

He supposed that the intent of the Gospels was to teach people, among other things, to be merciful, even to the lowest of the low. But the Gospels actually taught this: Before you kill somebody, make absolutely sure he isn't well connected. So it goes.

One of the main effects of war, after all, is that people are discouraged from being characters.

Trout, incidentally, had written a book about a money tree. It had twenty-dollar bills for leaves. Its flowers were government bonds. Its fruit was diamonds. It attracted human beings who killed each other around the roots and made very good fertilizer.

Dresden was like the moon now, nothing but minerals. The stones were hot. Everybody else in the neighborhood was dead.

One thing was clear: Absolutely everybody in the city was supposed to be dead, regardless of what they were, and that anybody that moved in it represented a flaw in the design. There were to be no moon men at all.












Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Fordította Nemes László

„És Lót feleségének persze megmondták, hogy ne tekintsen hátra, oda, ahol az emberek éltek, ahol az otthonaik voltak. De ő mégis hátratekintett, és én szeretem őt azért, mert az olyan emberi volt. Így hát Lót felesége sóbálvánnyá vált. Így megy ez.‟

Akárcsak oly sok más amerikai, ő is igyekezett valami értelmes életet kiépíteni maga körül azokból a holmikból, amiket az ajándékboltokban talált.

Nos, Mr. Pilgrim, erről van szó. Itt vagyunk, rabul ejtve e pillanat borostyánjában. És nincs miért.

Feltételezte, hogy az evangéliumok szándéka, egyebek közt az is, hogy az ember irgalmas legyen, még a nyomorultak legnyomorúságosabbjaihoz is. Az evangéliumok azonban gyakorlatilag azt tanítják: Mielőtt valakit megölsz, győződj meg teljes biztonsággal, hogy nincsenek-e az illetőnek jó összeköttetései. Így megy ez.

Végeredményben éppen ez a háború egyik legfőbb hatása: elveszi az emberek kedvét és bátorságát attól, hogy jellemek legyenek.

Mellékesen szólva, Trout írt egy könyvet egy pénztermő fáról. A levelei húszdolláros bankjegyek voltak. A virágai államkötvények. A gyümölcsei gyémántok. A fa vonzotta magához az emberi lényeket, akik ott, a fa tövében mind megölték egymást, és ebből nagyon jó trágya lett.

Drezda most olyan volt, mint a hold: semmi egyéb, csak ásványi anyagok. A kövek forrón izzottak. S a környéken rajtuk kívül minden halott.

Egy dolog nyilvánvalónak tűnt: ebben a városban minden teremtett lélektől függetlenül attól, hogy ki vagy mi volt azelőtt ‒ elvárták, hogy halott legyen. És ha valaki még megmozdult, az csak azt jelenthette, hogy hiba csúszott a terv kivitelébe. Holdlakó emberek itt nem létezhettek.