I wanted to play...
So I brought you here,
to this shaky, crazy world...
And I rocked you, breathed
your sweet baby scent...
I played that I was an adult...
And the passing days
slowly brought me up.
It was a good game.
The most beautiful
adventure. Luminous
pure diamond –
every moment.
I discovered the whole
world with you again.
It was a good game.
Watching as you grow up...
Twenty years, like a lovely
thought, ran away.
It was a good game.
Still, I am crying now,
though, I knew I had to let
you go, someday.
Look, my fingers turned
blue, I held your hand
so strongly...
But...
It will be a good game
to watch you build ‒ like
Lego houses, just yesterday –
your own life.
07 May 2013
 |
| 1993. május |
Nagyfiamnak
Dininek
Játszani akartam.
Hát idehoztalak, erre az ingatag, bizarr világra.
És dajkáltalak.
Beszívtam édes illatod.
Azt játszottam, hogy felnőtt vagyok.
És megérleltek lassan a hátunk mögött
szaporán sorjázó napok.
Jó játék volt.
A legszebb kaland.
Gyémántnál fénylőbb minden pillanat.
Az egész világot fedeztem fel újra
általad.
Jó játék volt.
Figyelni, ahogy felnősz.
Húsz év, mint egy kedves gondolat,
úgy elszaladt.
Jó játék volt.
Most mégis sírok,
pedig tudtam, egyszer majd el kell engedjelek.
Nézd, belekékültek ujjaim,
olyan erősen fogtam eddig a kezed.
De...
Jó játék lesz.
Figyelni, ahogy építgeted
– mint nemrég kockákból házat, kerteket –
a saját életed.
2013. május 7.
