08 September 2021

Richard Dawkins: The God Delusion

“As ever when we unweave a rainbow, it will not become less wonderful.”

A widespread assumption, which nearly everybody in our society accepts ‒ the non-religious included is that religious faith is especially vulnerable to offence and should be protected by an abnormally thick wall of respect, in a different class from the respect that any human being should pay to any other.

The whole point of religious faith, its strength and chief glory, is that it does not depend on rational justification.

The fact that it has nothing else to contribute to human wisdom is no reason to hand religion a free licence to tell us what to do. Which religion, anyway?

...one of the truly bad effects of religion is that it teaches us that it is a virtue to be satisfied with not understanding.

Those who wish to base their morality literally on the Bible have either not read it or not understood it, as Bishop John Shelby Spong, in The Sins of Scripture, rightly observed.

Do not indoctrinate your children. Teach them how to think for themselves, how to evaluate evidence, and how to disagree with you.

The truths of evolution, along with many other scientific truths, are so engrossingly fascinating and beautiful; how truly tragic to die having missed out on all that!

Christianity, just as much as Islam, teaches children that unquestioned faith is a virtue. You don't have to make the case for what you believe.

Faith is an evil precisely because it requires no justification and brooks no argument.

There is something infantile in the presumption that somebody else (parents in the case of children, God in the case of adults) has a responsibility to give your life meaning and point. [...] The truly adult view, by contrast, is that our life is as meaningful, as full and as wonderful as we choose to make it. And we can make it very wonderful indeed.





 

 

 

 







Richard Dawkind: Isteni téveszme
Fordította Kepes János

„Akárhányszor szétbonthatjuk a szivárvány színeit, semmivel sem lesz kevésbé csodálatos.

Széles körben elterjedt feltevés, amelyet társadalmunkban majdnem mindenki a nem vallásos is elfogad, hogy a vallásos hit olyan rendkívül sérülékeny, hogy a tisztelet szokatlanul vastag falával kell védelmezni, egészen más tisztelettel, mint ahogy az egyik ember fordul a másik felé.

A vallásos hit egész lényege, ereje és sikerének legfőbb titka abban rejlik, hogy független a racionális igazolástól.

Azért, mert az emberi tudáshoz semmi mással nem tud hozzájárulni, ez még nem indok, hogy felhatalmazzuk a vallást, mondja meg mi a teendő. Különben is, melyik vallást?

A vallás egyik igazán ártalmas hatása, hogy arra tanít, erény megelégedni a nemtudással.

Aki az erkölcseit szó szerint a Bibliára kívánja alapozni, az vagy nem olvasta, vagy nem értette, amint John Shelby Spong püspök The Sins of Scripture (A Szentírás bűnei) című könyvében jogosan jegyzi meg.

Ne sulykolj semmit a gyermekeidnek. Tanítsd meg őket gondolkodni, tapasztalatokat értékelni és veled ellenkezni!

Az evolúció igazsága, sok más tudományos igazsággal egyetemben annyira magával ragadó, elbűvölő és gyönyörű, igazán micsoda tragédia, ha valaki úgy hal meg, hogy mindezt kihagyja.

A kereszténység, akárcsak az iszlám, arra tanítja a gyermekeket, hogy a kétkedés nélküli hit erény. Amiben hiszünk, azt nem kell érvekkel alátámasztanunk.

A hit valójában ártalom, pontosan azért, mert nem igényel igazolást és nem tűr meg ellenvetést.

Van valami infantilis abban a feltevésben, hogy valaki más (gyereknél a szülők, felnőtteknél Isten) felelőssége célt és értelmet adni az életünknek. [...] Az igazán felnőtt felfogás ezzel szemben az, hogy az életünk pontosan annyira teljes, értelmes és csodálatos, amennyire mi azzá tesszük. És tényleg egészen csodálatossá tehetjük.