The brain is blunting, the legs are heavier...
Our time flows away through the gaps of today
as the sand among the fingers.
In our hands, only delight-nuggets remain,
happiness-weeds, gravel, and clay...
Too little to dance, but enough to stay.
Az élet bálján
Tompul az agy, nehezedik a láb...
Napjaink résein úgy folyik át
az idő, mint száraz ujjaink között
a homok, kezünkben öröm-rögök,
boldogság-gyomok, kavics és agyag...
Kevés a tánchoz, de elég, hogy maradj.
No comments:
Post a Comment