26 October 2020

Neil Gaiman: American Gods


Ideas are more difficult to kill than people, but they can be killed, in the end.

All we have to believe with is our senses, the tools we use to perceive the world: our sight, our touch, our memory. If they lie to us, then nothing can be trusted. And even if we do not believe, then still we cannot travel in any other way than the road our senses show us; and we must walk that road to the end.

You don't want to ask after the health of anyone, if you're a funeral director. They think maybe you're scouting for business...

The really dangerous people believe they are doing whatever they are doing solely and only because it is without question the right thing to do.

Shadow could see his face: old but contented, the face of a man who had sipped life's vinegar and found it, by and large, to be mostly whiskey, and good whiskey at that. 

What I say is, a town isn’t a town without a bookstore. It may call itself a town, but unless it’s got a bookstore, it knows it’s not fooling a soul.

No man, proclaimed Donne, is an Island, and he was wrong. If we were not islands, we would be lost, drowned in each other's tragedies.

Lives are snowflakes - unique in detail, forming patterns we have seen before, but as like one another as peas in a pod...

Organizing gods is like herding cats into straight lines. They don't take naturally to it.

Shadow had noticed that you only ever catch one episode of shows you don't watch, over and over, years apart; he thought it must be some kind of cosmic law.

Freedom to believe means the freedom to believe the wrong thing, after all.

People only fight over imaginary things.

It's what people do. They believe, and then they do not take responsibility for their beliefs; they conjure things, and do not trust the conjuration. People populate the darkness; with ghosts, with gods, with electrons, with tales. People imagine, and people believe; and it is that rock solid belief, that makes things happen.

Each side faced the other with bravery. To each side, the opposition were the demons, the monsters, the damned.

He wondered whether home was a thing that happened to a place after a while, or if it was something that you found in the end, if you simply walked and waited and willed it long enough.






Neil Gaiman: Amerikai Istenek
(Fordította Juhász Viktor)


Az eszméket nehezebb megölni, mint az embereket, de a végén őket is el lehet pusztítani.

Az ember csak az érzékszerveivel hihet: azokkal az eszközökkel, amelyekkel a világot szemléljük, a látásunkkal, az emlékezetünkkel. Ha ezek hazudnak nekünk, nem bízhatunk semmiben. És még ha nem is hiszünk nekik, csak azt az utat járhatjuk, amit érzékeink mutatnak nekünk; és egészen a végéig nem térhetünk le róla.

Ha az ember temetkezési vállalkozó, nem igazán érdeklődik az emberek egészségi állapota felől. Még azt hiszik üzlet után kuncsorog...

Azok az igazán veszedelmes emberek, akik azt hiszik, hogy kizárólag azért teszik, amit tesznek, mert kétségtelenül nekik van igazuk.

...öreg, de elégedett arc volt, egy olyan emberé, aki lassú kortyokban kiitta az élet keserű poharát, és nagyjából-egészéből arra jutott, hogy whisky, ráadásul finom whisky van benne.

Amondó vagyok, hogy egy város nem is város könyvesbolt nélkül. Lehet hogy városnak hívja magát, de ha nincsen könyvesboltja, senkit nem tud átverni.

Egyetlen ember sem sziget, jelentette ki Donne, és tévedett. Ha nem lennénk mindannyian szigetek, már régen elvesztünk volna, belefúltunk volna egymás tragédiáiba.

Az emberi életek olyanok, mint a hópelyhek: általunk jól ismert mintákba rendeződnek, és úgy hasonlítanak egymásra, mint borsószemek a hüvelyben...

Ha isteneket akarsz egy csoportba gyűjteni, az olyan, mint felsorakoztatni egy csomó macskát. Természetüknél fogva nem alkalmasak rá.

...ha nem nézel egy sorozatot, de egyszer elcsípsz belőle egy részt, azt éveken át, újra meg újra látni fogod ‒ ez biztosan valami kozmikus törvény.

Azzal, hogy szabadon hihetsz bármiben, szabadon hihetsz a téveszmékben is.

Az emberek kizárólag kitalált dolgokért harcolnak.

Az emberek ilyenek. Hisznek. És nem vállalnak felelősséget a hitükért: a világra hívnak bizonyos dolgokat, de nem bíznak hitük teremtményeiben. Benépesítik a sötétséget ‒ kísértetekkel, istenekkel, elektronokkal, mesékkel. Az emberek álmodnak és hisznek: és a hit, a sziklaszilárd hit az, ami miatt a dolgok megtörténnek.

Mindegyik sereg bátran nézett szembe a másikkal. Mindig a másik csapatban voltak a démonok, a szörnyek, az örökre elátkozottak.

Azon tűnődött, vajon az otthon olyasmi-e, ami egyszer csak kialakul egy helyből, ahol sokáig él valaki, vagy olyasmi, amit a végén megtalál az ember, ha elég sokáig és elég erősen akarja.




No comments:

Post a Comment