31 December 2020

The little elephant

 
Here's this little elephant –
always kind and elegant,
in sciences eminent –
could be good for president.
 
 
 

 
 
 
 
 
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A kis elefánt 
 
Itt ez a kis elefánt
mindig kedves, elegáns
tudományban eminens
elnök lesz ez evidens.
 
 
I found the pattern of this cute little elephant on Divya's blog Hellostitchesxo.

23 December 2020

Morning


With plum-coloured wrinkles on her face,
Another autumn day is waking up.
Morning fog drools down the edge of her lips,
Her eyelashes flutter with lazy lust.

She streches herself, pushes aside
Her heavy duvet, full of gloomy shades.
Her kiss is tired, leaf-litter fragranced,
She powders the winter's deepening trace.

She puts her long hair into a bun,
Tousled bronze with silver gossamer strands.
Time is running... She is just leaving and
Evening is already painting the lands.






















Reggel

Szilvaszínű ráncokkal arcán
Ébredezik egy újabb őszi nap.
Ökörnyál fénylik szája sarkán,
Lehunyt szeme még álomtól dagadt.

Nagyot nyújtózik, félretolja
Komor ködöktől súlyos paplanát.
Avarszagú, fáradt a csókja,
Aranypor borítja sminkasztalát.

Bronzhaját kócos kontyba tűzi,
Ősz tincseit látva már csak legyint.
Rohan az idő, őt is űzi...
Épp csak elindul, s este lesz megint.





11 December 2020

The curious angel


A curious tiny angel dropped down from the sky.
She had not got her wings yet, so she could not fly.
In her mud-spattered dress, she cried under a tree,
Because she got a little booboo on her knee.

I called her into the house, those were frosty days.
She was given hot tea and bandage on the graze.
We ate fresh baked potato, and drank chocholate milk,
Her mood brightened up quickly and her bad leg healed.

We jumped on the bed and built blanket hideaway,
Our silver giggling flied beyond the Milky Way.
And waiting for miracles in the merry weeks,
We put icicle crown onto the head of trees.

We ran across the hills without fear in our hearts,
And blew snowflakes into the angry wind's black eyes.
We threw seeds in the feeder, sunflower and oat,
And dressed the freezing snowman in a rimy coat.

Christmas arrived at last, in frail iceflower lace,
We woke up when the sun broke through the morning haze.
The stove murmured in fragrance of the gingerbread,
The pine tree was gorgeous in sparkling gold and red.

A message was brought by the soft-footed midnight,
In rolling voice of bells, in candle's dancing light.
The curious little angel was missed by her friends,
They sent a cloud-boat for her through the snowy lands.

We had to say goodbye, but she promised she come
To me in next December with the lowest sun.
By then she'll have got wings, she will take me to fly,
We'll spread the world with stardust of the winter sky.


























A kíváncsi angyal
 
Karácsonyi fények pislogtak az égre,
Egy kíváncsi angyal pottyant le a télbe.
Nem tudott repülni, nem volt neki szárnya,
Bibis lett a térde, sáros a ruhája.

Behívtam a házba, hideg volt az este.
Forró teát kapott, s ragtapaszt a sebre.
Sütőben sült krumplit ettünk vacsorára,
Felderült a kedve, nem fájt már a lába.

Ugráltunk az ágyon, ezüst nevetése
Felszállt jó magasra, egészen az égre.
Vidám napok jöttek, a csodára várva,
Jégcsapokból raktunk koronát a fákra.

Szaladtunk a dombon, semmitől se félve,
Hópelyhet fújtunk a dühös szél szemébe.
Madaraknak búzát szórtunk egy nagy tálba,
Hóembert bújtattunk zúzmarás kabátba.

Eljött a karácsony, jégvirág csipkében,
Kelő nappal keltünk, felöltöztünk szépen.
Szegfűszeg illatban duruzsolt a kályha,
Girlandot aggattunk zöld fenyőfa ágra.

Üzenetet hozott a puhaléptű este,
Harang halk szavában, gyertyalángba festve.
Hívta a kis angyalt sok égi barátja,
Ablakpárkányomon felhőbárka várta.

Búcsúznunk kellett, de becsszóra ígérte,
Jövőre is eljön, legalább egy hétre.
Megtanul repülni, lesz egy erős szárnya,
Csillagport szórunk majd együtt a világra.



























5 November 2020

These days


The Sky is now a moldy plum,
Pear juice is dripping from the Sun.
The Earth's rotting, the reason wanes,
Tomorrow's only dust in Space.





















Mostanában

Penészes szilva most az ég,
A Napból körtelé csorog.
A Föld rohad, kihalt az ész,
A Holnapunk csak űrhomok.









3 November 2020

Cosmos flowers


Dissolving in the autumn light...





Pillangóvirágok 😊

31 October 2020

Cobwebs in a hazy autumn morning

 

These photos were taken by my elder son, two days ago. 🙂












🎃🎃🎃

Happy Halloween!









26 October 2020

Neil Gaiman: American Gods


Ideas are more difficult to kill than people, but they can be killed, in the end.

All we have to believe with is our senses, the tools we use to perceive the world: our sight, our touch, our memory. If they lie to us, then nothing can be trusted. And even if we do not believe, then still we cannot travel in any other way than the road our senses show us; and we must walk that road to the end.

You don't want to ask after the health of anyone, if you're a funeral director. They think maybe you're scouting for business...

The really dangerous people believe they are doing whatever they are doing solely and only because it is without question the right thing to do.

Shadow could see his face: old but contented, the face of a man who had sipped life's vinegar and found it, by and large, to be mostly whiskey, and good whiskey at that. 

What I say is, a town isn’t a town without a bookstore. It may call itself a town, but unless it’s got a bookstore, it knows it’s not fooling a soul.

No man, proclaimed Donne, is an Island, and he was wrong. If we were not islands, we would be lost, drowned in each other's tragedies.

Lives are snowflakes - unique in detail, forming patterns we have seen before, but as like one another as peas in a pod...

Organizing gods is like herding cats into straight lines. They don't take naturally to it.

Shadow had noticed that you only ever catch one episode of shows you don't watch, over and over, years apart; he thought it must be some kind of cosmic law.

Freedom to believe means the freedom to believe the wrong thing, after all.

People only fight over imaginary things.

It's what people do. They believe, and then they do not take responsibility for their beliefs; they conjure things, and do not trust the conjuration. People populate the darkness; with ghosts, with gods, with electrons, with tales. People imagine, and people believe; and it is that rock solid belief, that makes things happen.

Each side faced the other with bravery. To each side, the opposition were the demons, the monsters, the damned.

He wondered whether home was a thing that happened to a place after a while, or if it was something that you found in the end, if you simply walked and waited and willed it long enough.






Neil Gaiman: Amerikai Istenek
(Fordította Juhász Viktor)


Az eszméket nehezebb megölni, mint az embereket, de a végén őket is el lehet pusztítani.

Az ember csak az érzékszerveivel hihet: azokkal az eszközökkel, amelyekkel a világot szemléljük, a látásunkkal, az emlékezetünkkel. Ha ezek hazudnak nekünk, nem bízhatunk semmiben. És még ha nem is hiszünk nekik, csak azt az utat járhatjuk, amit érzékeink mutatnak nekünk; és egészen a végéig nem térhetünk le róla.

Ha az ember temetkezési vállalkozó, nem igazán érdeklődik az emberek egészségi állapota felől. Még azt hiszik üzlet után kuncsorog...

Azok az igazán veszedelmes emberek, akik azt hiszik, hogy kizárólag azért teszik, amit tesznek, mert kétségtelenül nekik van igazuk.

...öreg, de elégedett arc volt, egy olyan emberé, aki lassú kortyokban kiitta az élet keserű poharát, és nagyjából-egészéből arra jutott, hogy whisky, ráadásul finom whisky van benne.

Amondó vagyok, hogy egy város nem is város könyvesbolt nélkül. Lehet hogy városnak hívja magát, de ha nincsen könyvesboltja, senkit nem tud átverni.

Egyetlen ember sem sziget, jelentette ki Donne, és tévedett. Ha nem lennénk mindannyian szigetek, már régen elvesztünk volna, belefúltunk volna egymás tragédiáiba.

Az emberi életek olyanok, mint a hópelyhek: általunk jól ismert mintákba rendeződnek, és úgy hasonlítanak egymásra, mint borsószemek a hüvelyben...

Ha isteneket akarsz egy csoportba gyűjteni, az olyan, mint felsorakoztatni egy csomó macskát. Természetüknél fogva nem alkalmasak rá.

...ha nem nézel egy sorozatot, de egyszer elcsípsz belőle egy részt, azt éveken át, újra meg újra látni fogod ‒ ez biztosan valami kozmikus törvény.

Azzal, hogy szabadon hihetsz bármiben, szabadon hihetsz a téveszmékben is.

Az emberek kizárólag kitalált dolgokért harcolnak.

Az emberek ilyenek. Hisznek. És nem vállalnak felelősséget a hitükért: a világra hívnak bizonyos dolgokat, de nem bíznak hitük teremtményeiben. Benépesítik a sötétséget ‒ kísértetekkel, istenekkel, elektronokkal, mesékkel. Az emberek álmodnak és hisznek: és a hit, a sziklaszilárd hit az, ami miatt a dolgok megtörténnek.

Mindegyik sereg bátran nézett szembe a másikkal. Mindig a másik csapatban voltak a démonok, a szörnyek, az örökre elátkozottak.

Azon tűnődött, vajon az otthon olyasmi-e, ami egyszer csak kialakul egy helyből, ahol sokáig él valaki, vagy olyasmi, amit a végén megtalál az ember, ha elég sokáig és elég erősen akarja.




19 October 2020

Grape leaves


Autumn leaves of grapes ‒
rusty-colored memories
of the sweeter days.








Őszi levelek

Édesebb idők
rozsdaszín emlékei ‒
őszi levelek.
 
 



14 October 2020

Richard Dawkins: Brief Candle in the Dark


“If you need a geography lesson in order to know where Africa is – if, by age seventeen, you have somehow failed to imbibe such knowledge by osmosis or simple curiosity – you surely don't have the sort of mind that would benefit from a university education.

Natural selection is a miserly economist, invisibly counting the pennies, the nuances of cost and benefit too subtle for us, the observing scientists, to notice.

The more specific reason why I now refuse to take part in formal debates with creationists is that every time a scientist agrees to such a debate it creates an illusion of equal standing.

The simpler you make your god, the less qualified he is to explain the complexity of the world. And the more complex you make him, the more does he require an explanation in his own right.

Our brains are masters of the art of virtual reality. To knock up a vision of a haloed, glowing, robed figure is child's play, and so is a still small voice in a storm.

the »argument against blind chance« misses so much of real value, mainly the spectacular power and elegance of science, epitomized by Darwin's theory. Supremely powerful yet supremely simple, it really is one of the most beautiful ideas ever to occur to a human mind, and the uninitiated are missing it. Worse, if they thrust their misunderstanding on children they are denying children that beauty, the beauty of intellectual consummation.






Richard Dawkins: Gyertyaláng a sötétben
(Fordította Dr. Kelemen László)

Ha valakinek földrajzóra kell ahhoz, hogy tudja hol van Afrika – mert tizenhét esztendős koráig puszta kíváncsiságból képtelen volt magába szívni ezt az ismeretet –, akkor az illető semmilyen hasznot sem remélhet az egyetemi képzéstől.

A természetes kiválasztódás olyan, mint egy gondos intéző. Láthatatlanul számolgatja a filléreket – azokat a kiadásokat és bevételeket, amelyek még a tudósok számára is nehezen megfoghatók.

Jó okom van rá, hogy ne vegyek részt hivatalos vitákban kreacionistákkal: ha egy tudós elfogad egy ilyen felkérést, azzal azt az illúziót kelti, hogy egyenlő felekről van szó.

Minél egyszerűbbé teszünk egy istent, annál kevésbé képes választ adni a bonyolult világra; minél bonyolultabbá tesszük, annál jobban magyarázatra szorul ő maga.

Agyunk a virtuális valóság nagymestere. Számára gyerekjáték előrángatni egy fényárban úszó, ragyogó, köpenybe burkolózó figurát, vagy beleképzelni egy kis égi szózatot a mennydörgésbe.

»a vakszerencse elleni érveket« használók megfeledkeznek számos valódi értékről, nevezetesen a tudomány lenyűgöző erejéről és eleganciájáról, amelyet például Darwin elmélete testesít meg. A legteljesebb mértékben meggyőző, mégis végtelenül egyszerű; az egyik leggyönyörűbb eszme, amely valaha is emberi elméből született; a hozzá nem értők mégis egyszerűen elsiklanak felette. Ennél is rosszabb, hogy tudatlanságukban ezt a szépséget – az intellektuális kiteljesedés szépségét – megtagadják a gyermekeiktől.




5 October 2020

Barbarian time


barbarian time has feasts
around the grave of the years
and hawk-winged gods laugh above
the smoky ruins of us





















Elveszett évek

sápadt a föld az égbolt fénytelen
barbár idő ül tort az éveken
kegyetlen kányaszárnyú istenek
nevetnek üszkös romjaink felett












28 September 2020

Thinking of yellow


yearning of the old summer nights
endless gold sunsets, blinking lights
l
ullabies murmured by the streams
l
adder at the rainbow of dreams
o
des that we wrote on the waves
w
orld filled with joy and fairy tales




























Régi nyarak

régi nyarak, édes gyermekévek
arany naplementék lenn a tónál
vígan fürdő, fürge parti fények
hajnal gyöngyhajából szőtt ökörnyál

vattacukor-felhőcskékbe rejtett
bőrig áztató futó záporok
duruzsoló, ezerszínű kertek
még ma is őrzöm minden álmotok















22 September 2020

Carrie Fisher: The Princess Diarist


“Clothes falling away signals a situation that I'll likely avoid putting into words. If clothes don't dress it up, don't expect talk to, either.”

“Do not let what you think they think of you make you stop and question everything you are.”

“I'm beginning to think, ‘Relaxation is a rumor, a vicious rumor started by a sadistic’...”

“...and you know it's not just a bad picture but a scornful reminder of just how old you're getting and how fat you've gotten ‒ not only a reminder of what you once were but also of what you no longer are and never will be again.”





















Carrie Fisher: A hercegnő naplója
(Fordította Bozai Ágota)

„A lehulló ruhadarabok jelzik a határt, amin túl valószínűleg már nem beszélek. A ruhadarabok ruházzák fel a dolgokat az elmondhatóság jogával.”

„Ne hagyd, hogy az, amit feltételezel, hogy rólad gondolnak, bármiben akadályozzon, és megkérdőjelezzen mindent, ami te vagy.”

„Kezdem azt gondolni, hogy »a lazítás csak valami pletyka, gonosz pletyka, amit egy szadista kezdett terjeszteni«...”

„Nemcsak arra emlékeztetnek ezek a képek, hogy mi voltam egykor, hanem arra is, hogy mi nem vagyok, és soha nem is leszek már.”





1 September 2020

Pink in the garden

patched with the warmth of July
inked by the high August sky
needled with summer sunrays
kissed by sweet September days






ringatta tavaszi szellő
ódát írt hozzá a nap
zsongtak hajában a méhek
aranyszín felhők alatt





9 August 2020

Farewell to past


It was 1916. People, who greeted the war with flowers, celebrating on the street, were not enthusiastic about it anymore.
But the boy's parents were glad for the call-up order. They preferred to know their only son on the front than by a little maid's side.
"When I come back, I'm going to marry you," the boy had promised, before boarding the train.
The girl began waiting. The months went with tears and hope.
After a while, no more letters came.
She kept on waiting. The war was over, but she received no news of the boy.
Still, she waited. The trains carrying the last prisoners of war ran in. Those who survived slowly returned to the village.
A foreign boy also arrived. The war swept him far from his homeland. He left his left ring finger on the trench, but one of the bullets he had gotten still wandered in his side. But he was always fun. His cheer spread to the others as well. He even managed to make the girl laugh. After almost five years of waiting, he asked her to marry. She said yes.
One day a man stopped at the gate. She walked toward him with trembling legs. Through her tears, she scanned the tired, familiar face, smiling, in disbelief.
"I came for you. Pack it up!" the man said, and she ran, ran into the house without thinking. She didn’t pack anything, just got her half-year-old daughter in her arms.
The man gave an indifferent look at the child: "You can't bring her!" he said curtly.
Time came to a halt for a moment, watching with bated breath as those four words rumbled to ruin the past. She smiled gently.
"God be with you!" she whispered, and walked back to the house rocking her little girl.





























Búcsú a múlttól

1916 volt. Már azok sem lelkesedtek a háborúért, akik a hadüzenetet az utcán ünnepelve, virágokkal üdvözölték. A fiú szülei mégis örültek a behívó parancsnak. Inkább tudták egyetlen fiukat a fronton, mint egy kis cselédlány oldalán.
– Ha visszajövök, feleségül veszlek – ígérte a fiú mielőtt felszállt a vonatra.
És a lány megkezdte a várakozást. Könnyek közt, reménykedve múltak a hónapok. Egy idő után nem jött több levél.
A lány várt. A háború véget ért, de a fiúról nem kapott híreket.
Mégis várt tovább. Az utolsó hadifoglyokat szállító vonatok is befutottak. Az életben maradtak lassan visszatértek a faluba.
Egy idegen fiú is érkezett. Messzire sodorta szülőföldjétől a háború. Bal gyűrűsujját a fronton hagyta, de a szerzett golyók közül egy még ott vándorolt az oldalában. Mégis mindig vidám volt. A jókedve átragadt a többiekre is. Még a lányt is sikerült megnevettetnie. Csaknem öt év várakozás után kérte feleségül. A lány igent mondott.
Egy napon egy férfi állt meg a kapuban. A lány remegő lábakkal lépkedett felé. Könnyein át, mosolyogva, hitetlenkedve fürkészte a fáradt, ismerős arcot.
– Eljöttem érted. Csomagolj össze! – mondta a férfi, és ő szaladt, gondolkodás nélkül szaladt a házba. Nem csomagolt össze semmit, csak fél éves kislányát kapta a karjára.
A férfi egy közömbös pillantást vetett a gyerekre: – Őt nem hozhatod – közölte kurtán.
Egy pillanatra megtorpant az idő, és lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy az a három szó dübörögve lerombolja a múltat. A lány szelíden elmosolyodott.
– Isten veled! – suttogta, és kislányát ringatva visszasétált a házba.