31 January 2018

Growing up


I've been waiting
- for almost thirty years -
that I will finally grow up.
But I feel like

I’m still just pretending:
drinking wine, a little,
while preparing dinner,
and there is the coffee
in the morning…
It smells like the old kitchen...

The small Sokol was speaking
on the top of the fridge
- it had a worn-out
brown leather case -
with a wire attached
to the light switch
- Daddy tinkered it...
The lunch was
already wrapped up.
Aftershave scented…
Sometimes a bit
also its taste…
At a quarter past seven,
we went to school.
My little sister and I.

It was so simple.
A familiar,
one-way street,
solicitous eyes followed,
took care of us...
Then I noticed
I was going alone.
And I felt proud,
as when I was five
and realized that
no one held my bike.

And there came
partings of the ways,
series of involved
roundabouts.
Potholes, dead ends ...
Hooted sweeping past years ...
I thought I would grow up
by the time I get here ...
Coffee fragranced kitchen. And I...
Sometimes, I play an adult.
Like back in the days.



























Felnövök egyszer

Várom  már, vagy
harminc éve , hogy
egyszer végre
felnövök,
de mintha még most is
csak megjátszanám:
ha főzök, bort iszom,
és reggelente ott a kávé...
Illata, mint a régi konyháé...

Szólt a kis Sokol a hűtő tetején

 ütött-kopott barna bőrtokja volt 
egy dróttal a villanykapcsolóba
kötve  apu bütykölte...
A tízórai már becsomagolva várt.
Arcszesz illatú ... egy kicsit
néha az íze is... Negyed nyolckor
suliba mentünk. A húgom meg én.

Olyan egyszerű volt.

Ismerős, egyirányú utca,
féltőn kísérő tekintetek...
Majd észrevettem,
hogy már egyedül megyek,
és büszke voltam,
mint ötévesen, amikor
rájöttem, hogy a biciklit
nem fogja senki sem.

És jöttek az útelágazások,

kusza körforgalmak sora.
Kátyúk, zsákutcák...
Tülkölve elszáguldó évek...
Azt hittem, felnövök,
mire ide érek...
Kávéillatú a konyha. És én
 néha – felnőttet játszom.
Mint annak idején.


























Our World Tuesday
Skywatch Friday

18 January 2018

January


Frail, frozen lamplight.
Footprints huddling together
shyly behind us.











Január

Fagyott lámpafény.
Mögöttem összebújó,
fázós lábnyomok.























































Skywatch Friday
Our World Tuesday

04 January 2018

Like a child


Look at me. I'm like a child.
The harder you punish,
the more I will be cussed.

And while I am standing in the corner, with my thoughts,
I wish I were an orphan, to hurt you, just because...
You have no words to me, so I am sure I am right...
Seeing your endless anger, I feel I have to fight.

Look at me. I'm like a child.
Please show me your kind face,
please turn to me with love.

And I promise I will be good.






Ima

Nézz rám! Olyan vagyok, mint egy gyerek.
Ha büntetsz, egyre komiszabb leszek.

S amíg gondolkodom a sarokban állva,
Dacból azt kívánom, bárcsak lennék árva.
És ha haragodban már nincs hozzám szavad,
Csak egy okot adsz rá, hogy eltaszítsalak.

Nézz rám! Olyan vagyok, mint egy gyerek.
Mutasd kedves arcod, kérlek, szeress!

S én ígérem, jó leszek.







Before sunrise


Skywatch Friday
Our World Tuesday
dVerse

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...