23 September 2016

Egy kis manó kalandjai: 9. A szüret

Itt volt hát a szüret várva-várt napja. Tobozka apó már pirkadat előtt talpon volt. Az elemózsiás kosarakat rakta meg minden földi jóval. Az egyikbe frissen sült cipó, füstölt sonka, kolbász, sajt került, de ott mosolygott mellettük a fényes héjú paradicsom és paprika is. A másikban sorakoztak a kristálytiszta ásványvízzel teli palackok, és egy kis üveg tavalyi bor; és nem hiányozhattak nagyapó faluszerte híres mazsolás, mákos, és diós kalácsai sem. A vödrök, amikbe a szőlőt szedik majd, már indulásra készen sorakoztak az ajtó mellett, a teraszon.

21 September 2016

Őszi hangulatban

Megérkezett az ősz, telten, gömbölydeden.
A levegő földes illatoktól nehéz.
– Bors néni körül jár, furcsa mód, az eszem –
Látod? Soha máskor nem ilyen kék az ég.


Napsugár lejt táncot sárguló levélen,
Díszruhába bújtat birset, sütőtököt,
Arannyá oldódik pocsolyák vizében...
S ott sétál Bors néni – nézd! – a város fölött.

Háztetőkön lépked, kíséri kósza szél.
Meg-megáll, megpihen, szétnéz, ahogy szokott.
Fekete cipője a régmúltról mesél,
Míg a toronygombról ezüst holdfény csorog.



17 September 2016

Egy kis manó kalandjai: 8. Itt az ősz

Borongós, hideg idővel köszöntött be az ősz. Titinke az iskolapadban ülve bánatosan hallgatta az eső egyhangú dobolását az ablakon. Lassan múltak az esőkabátba és gumicsizmába bújtatott napok, míg végre egy éjszaka friss keleti szél támadt, és reggelre messzire fújta a könnyező fellegeket. A napocska szikrázóan ragyogott a sötétkék égbolton, és délutánra olyan meleg lett, mint a legszebb augusztusi napokon. A simogató meleg kicsalta a gyerekeket a szabadba. A parkokat és játszótereket hangos gyerekzsivaj töltötte be.

16 September 2016

E, mint...

Elveszett kislány a szivárvány mögött,
Dacosan söpri a szitáló ködöt.
Ide lép, oda lép, lábnyoma nincsen.
Táncol a csillagok közötti csöndben.



10 September 2016

Blue memories

Blue was the sky and blue were your eyes,
Some lost pictures and some worn out lies.
Blue stream ran and drifted away all,
All memories what we could recall.

Blue was your dress and blue was your song,
It reassured me, then let me go on.
Blue was the swing and blue was your word,
Blue ribbons flew, my deluded world.

Blue was the flame and blue was the rain,
Silent blue grave stood beyond the pain.
Blue was the lake, and blue was the flood,
Little boat deep, deep down in the mud.

Blue was the way, and your smile was blue,
For me the past always will be blue.
Old blue summer, and your ice-blue heart,
You were the mum, and I was your child.


















Kék világ

Kék volt az ég, és kék a szemed.
Elveszett kép, kopott ígéretek.
Kék volt a kert, és kéken szaladt,
Emlékeket sodort a kis patak.

Kék volt ruhád, és kék éneked.
Megnyugtatott, majd el is engedett.
Kék hinta szállt, kislány kacagott,
Aranyhaján bársonykék szalagok.

Kék volt a tó, és kék a szavad,
Kicsiny hajó lenn a kék víz alatt.
Kék volt a láng, kék eső esett,
Kék temető várt a város felett.

Kék volt az út, és kék mosolyod,
Jégkék szíved jégkéken dobogott.
Zafírba zárt kék emlékezet,
Búcsúzó anya, s egy rémült gyerek.

07 September 2016

Városi éjszaka

Ölelésedből
átizzadt testtel ébred
a ledér hajnal.



03 September 2016

Emlékek partján

Hajamban bújócskát játszik a szél.
Fülembe suttog, keringőre kér.
Szemembe szórja tűnt idők porát,
Bőrömet arannyal színezi át.

Homlokon csókol gyöngéden a Nap,
Kacag a homok a talpam alatt.
Hullámok karolják karcsú bokám,
Hajnali harmatból szövik ruhám.

Vibrál a távol, elvakít a fény,
Sirályok húznak egy felhőt fölém.
Bágyadtan mormol a tenger, s hagyom,
Lebegjen lelkem a fehér habon.

Szívemben bújócskát játszik egy dal.
Nagyapám dúdolja, míg betakar.
Álom száll szememre, ringat az ágy,
Könnyeim mossák tűnt idők porát.



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...