10 July 2016

Állókép

Egy mozdulat csupán a végtelen.
Zuhanni összetörve, védtelen,
Mint szürke lét a szürke semmiben,
Eltűnni mindörökre, névtelen.

Az izmok tónusát még láthatod.
Tökéletessé tenni nem fogod.
Az elhibázott mozdulat konok,
Hívatlan vendéged marad, tudod.

Egy játék volt csupán, veszélytelen.
Bolondos társaság a képeken.
Színes, zajos, megállni képtelen.
Hová lehettek mind, oly hirtelen?

A furcsa csönd tragédiát kiált,
Egy vad sikolyt, egy szörnyű csattanást.
S magányba zár a hallgatag világ.
Csak rémület maradt. A film megállt.



No comments:

Post a Comment

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...