13 April 2016

Kedves barátom, rég nem láttalak

Nem változott azóta semmi sem.
A parkban most a nárcisz nyílik épp,
A lelkeken még mindig ősz pihen.
De van kenyér, s hozzá borunk elég.

Talán az utca kátyúsabb kicsit,
Talán manapság többet hallgatunk,
De bárhol kapni már füves cigit,
S vasárnaponként nyitva templomunk.

Emlékszel még a régi iskolánk

Piros falára? Most is épp olyan.
Nevettünk és a nap sütött le ránk 
El lettünk volna még ott boldogan.

A bronzszobor, a tér is megmaradt;

Órák után  négy hosszú éven át 
Egymásba értek ott a nagy szavak,
Hittük, miénk a végtelen világ.

A sarkon megvan még a koldus is.

Így tél után megint jobban biceg.
Egyszer kapott tőlünk egy nagy fagyit...
Ha arra járok, mindig rám nevet.

És Janus is vár még a fák alatt.

Csak csöndesen figyel, ahogy szokott.
Hosszú köpeny, fején a nagy kalap,
Fémszíve most is éppen úgy dobog.

Felnőttünk, bár még most sem hisszük el,

Pedig manapság többet hallgatunk.
S ha kérdezünk, már senki nem felel...
De van kenyér és hozzá jó borunk.

Pécs, 2015. április



No comments:

Post a Comment

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...