20 April 2016

Anya, mondd...

Anya, nézd!
Hogy össze van járkálva az ég!
Ott az a sok poros lábnyom!
És arra, egy kicsit odébb,
már egész átlátszóvá kopott.
Átragyog rajta a holnap.
Ahol meg azok a nagy felhők
vannak, látod, ki is szakadt.
A lyukon a dédi, ha akarná,
lenyújthatná a kezét.
Anya, mondd,
miért szomorú az ég?
Telesírja a várost.
Olyan, mint egy ázott
papírzsepi...
Anya, ugye
megvigasztalja valaki?
Ugye van, aki mesét is
mond neki? És ha esténként
lecsukja a szemét, anya, mondd,
álmodik is az ég?
És mit játszanak, ott fönn,
akik a mennybe mennek?
Miért nem figyelnek ránk,
és lesnek néha át a réseken.
Tudom, azt mondják, ott vannak ők
egy szebb és jobb helyen, ahol mindig
tavasz van és rózsaszín hajnalok...
Anya, mondd,
itt a földön, egyszer majd elfogy
minden jó dolog?



No comments:

Post a Comment

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...