28 January 2016

Az elveszett varázslatok






















Egyszer volt, hol nem volt, tegnap vagy tán ezer esztendeje, a világ legkerekebb szögletében volt egy gazdag, virágzó birodalom. Az emberek elégedetten éltek, szívesen dolgoztak, mert munkájuk mindig meghozta gyümölcsét. Tehenet fejtek, birkát legeltettek, csirkét neveltek. Fát vágtak, bányásztak, adtak-vettek, arannyal, ezüsttel, gyémánttal kereskedtek. Gyártottak is minden félét, hasznosnál hasznosabb dolgokat: a bognár kereket, a tímár bőröket, a kovács ekevasat és patkószeget, a gólya gyerekeket.

26 January 2016

Január

Fagyott lámpafény.
Mögöttem összebújó,
fázós lábnyomok.





22 January 2016

Még a tél

még a tél köszön
be reggel az ablakon
még a fagy kopog

a város szürke kép de
látod kék az ég
kapaszkodunk a fénybe


14 January 2016

Talán találkozunk

Talán találkozunk majd.
Talán tudni fogom.
Talán épp félrenézel,
És én talán hagyom.

Hol lassan jár az ember,
Ösvény az én utam.
Más távolabbra indul,
Autópályán rohan.

Hiába hívogatnak
Neonfény városok,
Útvesztőben a lelkem,
Csak egy helyben topog.

Ha vágyakozva nézem
A messzi fényeket,
Tudom hiába vársz rám:
Hozzád nem érhetek.

Talán találkozunk majd.
Talán tudni fogom.
Talán majd félrenézek,
Ráncokkal arcomon.



08 January 2016

Téli kép

Ünneplőbe bújtatott koldusok,
Földig hajló, kifosztott, büszke fák.
Fehér ruhátok fénye elvakít...
Szememben olvadó jégvirág.




05 January 2016

Másolat

Vastagodik lelkemen a kéreg.
Az egymásra rakódó emlékek,
Mint ereim falán a mész.

Megkövült, üres mása a létnek,

Apránként leváló hamis réteg,
Mi egyszer majd helyembe lép.



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...