Wordlessly

The sky split up today,
and I could see the trace
of the lonely God
through the shiny break.

I saw his tousled hair,
his gloomy thoughtful eyes,
wrinkled by troubles,
shaded by the clouds.

He sadly looked at me,
I had so much to ask,
but the words were lost
in the purple dusk.

The world was blind and deaf,
I stood there like a child,
frightened and alone,
with the growing night.

Szótlanul

Ma felhasadt az ég,

S a fénylő résen át

Megláthattam Isten

Tiszta lábnyomát.

S láttam komoly szemét,

A felhőt homlokán,

Reszketőn simított

Végig ősz haján.

Nézett rám könnyezőn

A bíbor alkonyon,

Egy kisgyerek les át

Így a kulcslyukon.

Ó, hány kérdés gyötört!

De hangom elhagyott.

Szemlesütve álltam.

Minden hallgatott.

A fény lassan kihunyt,

A függöny földre hullt.

Nem volt többé jövő,

S elveszett a múlt.

The last little rose

The last little rose
innocently lies
the spring - once again -
straight into your eyes.

Like a drop of blood,

glows in autumn light,

you sleep with her scent

all over the night.

The best is yet to come -

you believe in vain,

the last little rose

hurts you once again.

Az utolsó rózsa

Az utolsó rózsa.
Ártatlanul pimasz.
Szemedbe hazudja
még egyszer a tavaszt.

Fáradt őszi fényben
izzó vörös vércsepp.
Bársonyával alszol,
illatával ébredsz.

A java hátra van
még, neki elhiszed...
S az utolsó rózsa
még egyszer megsebez.

https://www.hangolatlanul.com/2016/12/the-last-little-rose.html

The cricket and the ant

Throughout the long summer,

the ant always worked hard.

The cricket only sang,
and got drunk every night.

When autumn said goodbye,
the ant rested at last.
The cricket - one last time -
went to the nearest pub.

The ant stayed safe at home,
when winter had arrived,
the cricket's whimper was
not bothering inside.

And when sweet spring will come,
everything that is left
of the cricket goes in
the pantry of the ant.

A tücsök és a hangya

Szorgoskodott a hangya

a hosszú nyáron át.

A tücsök meg zenélt csak,

s leitta jól magát.

Megérkezett a tél, és

a hangya megpihent.

A tücsök még utószor

egy jó kocsmába ment.

Bezárkózott a hangya,

jöhet már hóvihar.

A tücsök nyöszörgése

bent senkit nem zavar.

S a kamrába, a hangya,

ha jön a szép tavasz,

a tücsökből behordja

mindazt, mi megmaradt.

Rainy days

The lovely autumn has left today.

Today here is his angry twin.
Fat clouds hang down to the town, and rain
Coats the windows with silky skin.

I hold my umbrella so strongly.
In stormy wind I learn to fly.
At last, I let it try without me.

I watch its dance in gloomy sky.

Esős napok

A kedves ősz elbúcsúzott.

Mogorva öccse maradt csak itt.

Az ablakon eső kopog.

Az égbolt leér a házakig.

Ernyőm nyelét szorongatom.

Szállni próbál velem a szélben.

Repüljön hát, végül hagyom…
Bolond táncát ámulva nézem.

Dan Brown: The Lost Symbol

" 'Google' is not a synonym for 'research'."

"I know you well enough to know you're not a man I can ask to believe ... only to trust."

"...I realize that you, like many educated people, live trapped between worlds – one foot in the spiritual, one foot in the physical."

"Since the beginning of time, the ignorant had always screamed the loudest, herding the unsuspecting masses and forcing them to do their bidding."

"Maybe there is a universal truth embedded in everyone's soul. Maybe we all have the same story hiding inside, like a shared constant in our DNA. Maybe this collective truth is responsible for the similarity in all of our stories."

"Darkness feeds on apathy ... and conviction is our most potent antidote."

Dan Brown: Az elveszett jelkép

Fordította: Bori Erzsébet

"A Google nem a kutatás szinonímája."

"Elég jól ismerem ahhoz, hogy tudjam, nem az az ember, akit arra kérhetnék, hogy higgyen… de arra igen, hogy bízzon."

"...tudom, hogy ön, mint oly sok tanult ember, elakadt két világ között … egyik lábával a spirituális, a másikkal az anyagi világban áll."

"Az idők kezdete óta mindig az ostobák üvöltenek a leghangosabban, összeterelvén a gyanútlan tömegeket, saját céljaikra használva őket."

"Talán létezik egy egyetemes igazság, mindannyiunk lelkébe plántálva. Talán valamennyiünkben ott rejtőzik ugyanaz a történet, ahogy a DNS-állományunk is közös. Talán ez a kollektív igazság nyilvánul meg a történeteink hasonlóságában."

"A sötétség a közönyből és a fásultságból táplálkozik … és a meggyőződés a legerősebb ellenszere."