Hello, Spring!

Hello, sweet Spring!
Under bugs' feet,
fluffy flower
petal carpet.

Sunbeam straws in

fresh stamen teas

waiting for the

gold bumblebees.

Sky swings softly...

ink splashing out…

Blue evening drops

on the backyard.

Cicadas’ song,

fragrance blanket…

Dreamy breeze gives

goodnight kisses.

Helló, Tavasz!

Helló, Tavasz!
Talpam alatt
Virágszirom
Párna dagad.

Porzó ázik
Friss teában,
Napsugár a
Szívószálam.

Ring az égbolt,
Tinta fröccsen,
Kék az este,
Kertre csöppen.

Betakargat
Kósza szellő,
Paplanom lágy
Illatfelhő.

Cousins

Once upon a time,
Two little, little girls,
One blonde and one blonder,
Enjoyed the sweet summers.

They splashed in the lake,
Then lay and watched the sky,
Named all the fleecy clouds,
Stared at a butterfly.

They played hide and seek
Around the dreamy house,
Sang together with wrens,
And giggled with the doves.

When they took a walk,
In their same blue dresses,
Everybody smiled, ‘cause
They endlessly chatted.

They picked wild flowers
On droning green meadows,
And then they slept among
Sunshine scented pillows.

Many summers bathed
In the waves of that lake…
Times have changed so much,
Just memories remained.

The two girls grew up,
The blonde, and the brunette.
One went to the right and
the other to the left.

Egykor

Két pöttömnyi lányka,

Egy szőke és egy szőkébb,

Életük nyaranta,

Egykor még, összeszőtték.

Egy kádban pancsoltak

A rózsalugas mellett,

S mindketten nyafogtak,

Ha ebédelni kellett.

Bújócskát játszottak

Az erdőszéli házban,

Majd együtt aludtak

Nagy dunyhák közt az ágyban.

Egyforma ruhában,

Ha kirándulni mentek,

Be nem állt a szájuk,

Vég nélkül csicseregtek.

Nem mindig értették,

Miről beszél a másik,

De ez gyerekkorban

Még nem is igen számít.

Balaton vizében

Sok nyár fürdött azóta,

Más ma már a világ,

De ugyanaz a móka.

Felnőtt a két lány is,

A szőke és a barna,

Erre jár az egyik,

A másikuk meg arra.




Snowy March

Skywatch Friday

Maybe we'll meet

Maybe we'll meet sometime.

Maybe I’ll even know.

Maybe you'll look away,

maybe I let you go.

My way’s only a path,

where people slowly walk.

Heading further away,

others rush on main road.

Sometimes I eagerly

wish for the distant lights,

still, I dream on alone,

through starless, silent nights.

And though I hear you call

my name in falling rain,

the words lost in the storm,

only echoes remain.

Maybe we'll meet sometime,

maybe there'll be a day...

With wrinkles on my face,

maybe I’ll look away.






Talán találkozunk

Talán találkozunk majd.

Talán tudni fogom.

Talán épp félrenézel,

És én talán hagyom.

Hol lassan jár az ember,

Ösvény az én utam.

Más távolabbra indul,

Autópályán rohan.

Hiába hívogatnak

Neonfény városok,

Útvesztőben a lelkem,

Csak egy helyben topog.

Ha vágyakozva nézem

A messzi fényeket,

Tudom hiába vársz rám:

Hozzád nem érhetek.

Talán találkozunk majd.

Talán tudni fogom.

Talán majd félrenézek,

Ráncokkal arcomon.

Spring romance

What a lovely, charming flirt!

Rocking tiny snow white skirt...

Frisky spring breeze falls in love

with the snowdrop at first sight.

He woos her with shaking trees,

juggling with dry fallen leaves. 

Seeing him, the Sun turns flushed,     

rolls giggling into the dusk.

Tavaszi románc

Ó, de bájos, kedves flört!

Fehér szoknyás, karcsú zöld

száron ringó hóvirág,

megtorpan a szél ha lát.

Beléd zúg, egy pillanat,

szaltót hány az ég alatt,

avart kerget, fák között

akrobataként pörög.

Így udvarol botorul…

Látja a nap, s legurul

ég aljáról, úgy kacag,

elpirul az alkonyat. 

Skywatch Friday
Our World Tuesday

Growing up

I've been waiting

- for almost thirty years -

that I will finally grow up.
But I feel like
I’m still just pretending:

drinking wine, a little,

while preparing dinner,

and there is the coffee

in the morning…

It smells like the old kitchen...

The small Sokol was speaking

on the top of the fridge

- it had a worn-out

brown leather case -

with a wire attached

to the light switch

- Daddy tinkered it...
The lunch was

already wrapped up.

Aftershave scented…

Sometimes a bit

also its taste…
At a quarter past seven,

we went to school.

My little sister and I.

It was so simple.

A familiar,

one-way street,

solicitous eyes followed,

took care of us...
Then I noticed

I was going alone.
And I felt proud,

as when I was five

and realized that

no one held my bike.

And there came

partings of the ways,

series of involved

roundabouts.

Potholes, dead ends ...
Hooted sweeping past years ...
I thought I would grow up

by the time I get here ...
Coffee fragranced kitchen. And I...
Sometimes, I play an adult.
Like back in the days.

Felnövök egyszer

Várom – már, vagy
harminc éve –, hogy
egyszer végre
felnövök,
de mintha még most is
csak megjátszanám:
ha főzök, bort iszom,
és reggelente ott a kávé...
Illata, mint a régi konyháé...

Szólt a kis Sokol a hűtő tetején
– ütött-kopott barna bőrtokja volt –
egy dróttal a villanykapcsolóba
kötve – apu bütykölte...
A tízórai már becsomagolva várt.
Arcszesz illatú ... egy kicsit
néha az íze is... Negyed nyolckor
suliba mentünk. A húgom meg én.

Olyan egyszerű volt.
Ismerős, egyirányú utca,
féltőn kísérő tekintetek...
Majd észrevettem,
hogy már egyedül megyek,
és büszke voltam,
mint ötévesen, amikor
rájöttem, hogy a biciklit
nem fogja senki sem.

És jöttek az útelágazások,
kusza körforgalmak sora.
Kátyúk, zsákutcák...
Tülkölve elszáguldó évek...
Azt hittem, felnövök,
mire ide érek...
Kávéillatú a konyha. És én
– néha – felnőttet játszom.
Mint annak idején.

Our World Tuesday
Skywatch Friday