Coffee, hellebore, and sunrise

I'm humming a sorrowful song,
and let the tears grow in my eyes.
A cup of coffee in my hand...
My heart is still filled with blue sighs.

But outside, March kisses the trees,
green hellebores greet me with grace...
And I let the rising sun draw
a pale rainbow-smile on my face.

Skywatch Friday

Birthday humming

I was pushed into the deep,
one stormy winter night.
I fell down toward the earth,
I was fragile and blind.

Everyone admired me,
with teary-smiley eyes,
they heeded my every step,
they heeded all my sighs.

I was trying to destroy
the sadness of this world.
Painting all the days with gold,
I was their sweet blue bird.

But the moments fade away.
Nothing remains the same.
I was drifted by the tides,
afloat without an aim.

Time goes by relentlessly,
the sky is far above...
Infinity is a flash,
but it's enough to love.

Innocent eyes looked at me,
smiling with endless trust,
and I knew I'm on my place,
I found my path at last.

If sometimes still, I feel lost,
they make me brave and strong,
I just take a breath, and shrug,
then lead my boat along.

Ilyen az élet

A mélybe löktek védtelen

Egy hűvös hajnalon,

Zuhantam én a föld felé

Sebezhetőn, vakon.

Csodálva néztek annyian,

Örömtől könnyesen,

És csüngtek mind kíváncsian

Az első léptemen.

És próbálgattam egyre én

Világuk börtönét,

Aranyszínnel festettem át

A bánat bús ködét.

De megfakult a pillanat,

Sodort a nagy folyam.

A lusta hullámok között

Vergődtem céltalan.

Az idő szállt könyörtelen,

Rég messze tűnt az ég.

Egy perc csupán a végtelen:

Szeretni épp elég.

És tiszta, ártatlan szemek

Néztek kíváncsian,

Már tudtam végre, mit tegyek,

Ez volt az én utam.

S ha tévelygek is néha még

A vágtató vízen,

Csak vállat vonok könnyedén,

S hajóm tovább viszem.

Cry little princess

Cry little princess.

Your palace was only haze.

Shadows on the wall ‒
army of the bowing slaves.

Cry little princess.

Your whole life was just a tale.
A mural inside ‒
now worn out by storm and gale.

Cry little princess.

It is the end of the dreams.

A drop of delight ‒

that's all you got for the tears.

Sírj csak

Sírj csak királylány!

Ködből volt a palota.

Árnyak a falon –

Hajlongó szolgák hada.

Sírj csak királylány!

Az a bál sem volt igaz.

Egy régi emlék –

Tánc és szerelmes szavak.

Sírj csak királylány!

A meséd most véget ért.

Egy csöppnyi mámor –

Túl kevés a könnyekért.

Winter dawn

The wind froze into silence
among the sleepy walls,
and icicle-light dribbles
down slowly on the stones.

The night parts from the city
hard, like a chilly blink.
Today, the winter composed
a dawn to us in ink.

Téli hajnal

A házfalak között
csönddé dermedt a szél.
És jégcsapfény csorog,
kopogva földet ér.

Keményen válik el
a várostól az éj.
Ma tussal komponált
hajnalt nekünk a tél.

Our World Tuesday

Wordlessly

The sky split up today,
and I could see the trace
of the lonely God
through the shiny break.

I saw his tousled hair,
his gloomy thoughtful eyes,
wrinkled by troubles,
shaded by the clouds.

He sadly looked at me,
I had so much to ask,
but the words were lost
in the purple dusk.

The world was blind and deaf,
I stood there like a child,
frightened and alone,
with the growing night.

Szótlanul

Ma felhasadt az ég,

S a fénylő résen át

Megláthattam Isten

Tiszta lábnyomát.

S láttam komoly szemét,

A felhőt homlokán,

Reszketőn simított

Végig ősz haján.

Nézett rám könnyezőn

A bíbor alkonyon,

Egy kisgyerek les át

Így a kulcslyukon.

Ó, hány kérdés gyötört!

De hangom elhagyott.

Szemlesütve álltam.

Minden hallgatott.

A fény lassan kihunyt,

A függöny földre hullt.

Nem volt többé jövő,

S elveszett a múlt.

Skywatch Friday