Winter garden party

Some only come for the food,
Some for the fun, for the dudes.
Some hurry, some arrive late,
Some pop in, but can not wait.

Some pose to look cute or nice,
Some don't mind, don't care about
What they show their tail or head,
Some give an angry look back.

Téli kerti parti

Van, aki az étel miatt jön,
Van, aki a társaság miatt.
Van, aki késve érkezik,
És van, aki végül nem marad.

Van, aki jól akar mutatni,
Van, aki nem törődik vele,
Hogy a fotós majd az arcát,
Vagy épp a hátsóját kapja le.

Van, aki sértődötten elszáll,
Van, aki kíváncsi és merész.
Van, aki észre sem veszi,
S van, aki dühösen visszanéz.

Skywatch Friday
dVerse Poets Pub

Lines (2.)

I drew a line – from it, my fears
have built a wall over the years.

Vonalaim (2.)

Vonalat húztam
a porba. Félelmeim
fallá emelték.

Lines (1.)

I watch the mirrors – they become
more and more scratched every time.

Vonalaim (1.)

Tükörbe rejtem
arcomat. Napról napra
egyre karcosabb.

Skywatch Friday

Winter dawn

The wind froze into silence
among the sleepy walls,
and icicle-light dribbles
down slowly on the stones.

The night parts from the city
hard, like a chilly blink.
Today, the winter composed
a dawn to us in ink.

Téli hajnal

A házfalak között
csönddé dermedt a szél.
És jégcsapfény csorog,
kopogva földet ér.

Keményen válik el
a várostól az éj.
Ma tussal komponált
hajnalt nekünk a tél.

dVerse Poets Pub

Advent evening

The crowd flows slowly, clatters on the square.
Thousands of lights entice into the dusk.
Sweet Christmas scents are all around the air.
Enchanting moment comes and holds me up.

Still-flakes embrace and gently lead me on.
And long ago forgotten thoughts awake.
The voice of bell echoes deep in my soul.
I walk along a road I've left away.

The past knocks on the worn stones of the floor.
Old creaking benches whisper in my ear.
Musing on wonders I just stand alone,
And wish this lovely faith won't disappear.

The child who dreams forever endless tale...

I lost her but she will find me today.

Karácsonyi szonett

Zsibongva, lassan áradó tömeg,

S ezernyi fény az alkonyatba csábít.

Fahéjas édes illat ott lebeg

A fák alatt, s a pillanat megállít.

A csönd fehér pihékkel átkarol,

Egy észrevétlen gondolat felébred,

Harang szavára szíved úgy dobol,

S rég elhagyott utakra visz ma lépted.

A Múlt kopog kopott kövek során,

Az ócska pad remegve megnyikordul.

A lelked elmereng a bús csodán,

És tiszta szép hitet zokogva koldul.

Ma újra rád talál az elveszett,

Örök meséket álmodó gyerek.

Christmas lights in Pécs

Pécs, 10 December 2016

Skywatch Friday
dVerse ~ Poets Pub