30 June 2016

Szélmadár

forog a szárnya
messzire szállna
földben a lába
mégis nevet

elmenne messze
forrón szeretne
nem tudja ő se
mit is keres

mindig van álma
amire vágyna
valóra váltja
ha csak lehet

vihartól űzve
hullna más fűre
nem zöldebb az se
nem érdemes



26 June 2016

A vasvilla-rejtély

Gyerekkoromban sokat töprengtem azon, hogyan lehet valakinek vasvillával feltámasztani a szemét. (Nagyon öreg királyoknak szokott erre szükségük lenni.) Ugyebár a vasvilla jó nagy, a szem meg kicsi. Így arra gondoltam, két süteményes villa jobban megfelelne a célnak. Vagy még inkább két kis darab cellux, bár valószínű, hogy a szóban forgó egészen öreg királyok idejében még semmiféle ragasztószalag nem volt a sublótfiókban. (Mindenesetre, a mai királyoknak ezt  a megoldást javasolnám.)
Végül arra jutottam, hogy a szemek vasvilla általi feltámasztása a mellékelt képen látható módon valósítható meg a legjobban. Egy átlagos vasvilla két ágának távolsága ugyanis nagyjából megegyezik a szemek közötti távolsággal. (Megmértem.) Az egyensúly és a harmonikus megjelenés miatt én a két középsőt választottam. A módszer ugyan nem kimondottan kényelmes vagy biztonságos, de annyiban praktikus, hogy a vasvilla szabadon maradó két szélső ágára szép aranyzsinórral akár az országalmát vagy a jogart is fel lehet lógatni.

23 June 2016

Szemben a világgal

Gyűlölök mindent, ami „kell”.
Unok mindent, ami „szabad”.
S ha akadnak még lelkemben szavak,
Megfojtanak.

Mindenre vágyom, ami bűn.
Az kell, mit el nem érhetek.
S ha vannak még elmémben ép helyek,
Segítsetek!

Kerestem néha önmagam.
Nem volt elég, aki vagyok.
S ha találsz még öklömben holnapot,
Ellophatod.

Sosem szólt hozzám az Isten,
De hallottam, ahogy nevet.
S ha látsz még szememben kósza hitet,
Tiéd lehet.



21 June 2016

Hajnalban

Szeretem a júniusi hajnalokat,
Amikor még tiszta, ártatlan a város.
A házfalakra halvány mosolyt fest a Nap,
S könnyű páraként libbennek fel az álmok.

Vibrál a levegő, illattól terhesen,
Hozzásimul lágyan arcom, csupasz karom.
Halk rezdüléseit apránként átveszem,
Mint vak egy kedves arcot, úgy tapogatom.

Ablakom előtt egy csapat veréb zörög,
És rigók civakodnak türelmetlenül.
Szarvasbogár koppan, szédelegve pörög,
Egy másnapos tücsök bús nótát hegedül.

Szép lassan minden a csúcsidőre hangol:
Teherautó tülköl, dübörög a vonat.
A 37-es busz épp egyesbe kapcsol
A Donátusi úti nagy kanyar alatt.

Most csak enyém a kert, a fény a házfalon,
A hangok, a színek, az édes illatok.
A kezemben kávé, szívemben nyugalom,
S a mézízű nyárból jó nagyot kortyolok.



17 June 2016

Paul Auster: Holdpalota

"...a szellemnek végső soron nincs esélye az anyaggal szemben. Amint hatáskörének túllépésére kényszerítjük, kiderül ugyanis, hogy a szellem sem más, mint anyag."

"A szeretet az egyetlen erő, mely megállíthat valakit a zuhanásban; az egyetlen, mely legyőzheti a gravitáció törvényét."

"Van egy jellegzetes üveges nézés, amire automatikusan rááll a New York-i ember szeme, amikor az utcára lép; a másik iránti védekezésszerű, talán természetes közömbösség egy neme."

"De bármennyire szerettem nézni, nem értettem a táncát. Idegen maradt a számomra; olyasmi, ami semmi szavakkal megragadhatót nem fejezett ki nekem. De nem is sokat gondolkodtam rajta: csak ültem ott némán, belefeledkezve a tiszta mozgás áhítatába."

"A világgal elsősorban a szemünk közvetítésével lépünk kapcsolatba; azonban addig mit sem mond nekünk, amíg alászállva, az észlelés szavak formájában el nem ér a szánkig."

"Ha nem nézünk fel a magasba, sohasem tudhatjuk meg, mi van lenn."

"Csak akkor találjuk meg magunkat, ha tisztában vagyunk vele, mi az, ami nem mi vagyunk."

"Addig nem áll talpunk szilárdan a földön, míg kobakunkkal meg nem érintettük az eget."

"Állatokat vonszoltak a színpadra, és elektromos árammal agyonütötték őket. Nagy állatokat: kutyákat, disznókat, teheneket. Ott ölték meg őket, mindenki szeme láttára. Így született meg a villamosszék gondolata. Edison találta ki, hogy demonstrálja a népnek a váltóáram veszélyességét, aztán eladta a Sing Singnek, ahol mind a mai napig használják. Bájos, nem? Ha nem volnának ilyen szép dolgok a világon, a végén előbb-utóbb még cinikussá lennénk."

"Nem tettem keresztet a sírra, se imát nem mondtam fölötte. Kurva Isten, gondoltam, majd még ennél cifrábbakat is; azért sem adom meg neki ezt az elégtételt."

"A művészet voltaképpeni célja, fedezte fel, nem szemet gyönyörködtető műtárgyak létrehozása; a megértésnek, a világ birtokbavételének egy lehetséges módja ez; annak, hogy szemlélődve elmélyedjünk a világban, és megtaláljuk benne a magunk helyét."

"Keresni fogunk, és nem találunk semmit. Csak az számít, hogy menjünk; üres kézzel fogunk ott állni a végén, erőfeszítésünk felesleges és hiábavaló voltának boldogító tudatával."

"...mást se kell tennem, gondoltam, csak gyalogolnom tovább, és tudtam, hogy végül sikerül hátrahagynom magamat..."

"A Nap a múlt, a Föld a jelen, a Hold a jövendő." (Nikola Tesla)

14 June 2016

Június

Felhők az égen,
Folyton változó festmény.
Fehér a kéken.
Szemhéjad belsejére
Rajzold csak bátran tovább.

Parányi szirmok.
Egy érintésre bomló
Illatorgia.
Lábadhoz hajló csodák:
Hullámzó levendulák.

Föld és ég között,
Mint míves arany medál,
Csöpp méhecske száll.
Virágok ízét lopja
Szárnyán a holnapodba.

Keletre, messze,
Megfogják tekinteted
Vigyázó hegyek.
Párától felhígítva,
Zöldjük az eget issza.


11 June 2016

Egy kis manó kalandjai: 7. Búcsú Manóvölgytől

A nyár a vége felé közeledett. Nyoma sem volt már a májusi frissességnek, üde zöld lomboknak. A fák fáradtan, porosan várták, hogy Ősz anyó búcsúzóul még színpompás ruhába öltöztesse őket.

09 June 2016

Levendulakoszorú

Rengeteg levendulánk van, de többnyire csak a kertben gyönyörködünk benne. Volt már olyan év, hogy még egy csokrot sem tettem el 'télire'.
Sosem tudom, mikor kellene leszedni. A kis virágok soha nem egyszerre nyílnak, eleinte azt gondolom, hogy még hagyok nekik egy kis időt, aztán a következő pillanatban már le is késtem róluk.

Idén elhatároztam, hogy legalább egy ajtódíszt készítek belőlük. A türelem nem tartozik a legfőbb tulajdonságaim közé. Gyerekkoromban úgy varrtam a babámnak ruhát, hogy lefektettem az anyagra, körberajzoltam, majd a vonal mentén összevarrtam az anyagot, végü kivágtam. Dadamm! Kész is volt. Öltöztetésnél nagy előnyt jelentett, hogy a baba fejét könnyen le lehetett venni. Na de vissza a koszorúhoz. Olyant kerestem, amihez nem kell sok hozzávaló, és nem túl bonyolult elkészíteni. A http://szememtukreben.blogspot.hu oldalon találtam rá a pont nekem valóra. Ahogy fonogatni kezdtem, rájöttem, hogy éppen így készítettünk régen százszorszépből is koszorút.

Az enyém végül nem lett olyan szép, és olyan nagy, mint a blogon látható. Bár, ahogy elnézem ezt a képet, sikerült úgy fényképeznem, hogy hatalmasnak látsszon. (Na jó, nagynak ... nagyobbnak, mint amekkora. Valójában az átmérője nincs több huszonkét centinél.)

Talán készítek egyet a kertkapura is.



07 June 2016

Egy kis manó kalandjai: 6. Erdőtündér

Egy kiadós éjszakai zivatar után ragyogó napra virradtak Manóvölgy lakói. Zöld párában úszott az erdő, és a virágok tisztára mosott arcukat a Nap felé fordították.

05 June 2016

Egy kis manó kalandjai: 5. Ha nagy leszek

Ha nagy leszek, felhő leszek,
virágokat öntözgetek.
Ég és föld közt körbejárok,
megmosdatom a világot.

Ha nagy leszek, Hold is leszek,
sötét éjen eléd megyek.
Világítok vándoroknak,
álmot osztok álmodóknak.

Ha nagy leszek, szellő leszek,
szalmaszálat megkergetek.
Mosott ruhát szárítgatok,
fáradt arcot simogatok.

Ha nagy leszek, a Nap leszek,
búzakalászt megérlelek.
Kemény faggyal szembeszállok,
melengetem a világot.



03 June 2016

Egy kis manó kalandjai: 4. Titinke fésülködik

Titinke nem szeretett fésülködni. Reggelente, amikor Tobozka apó megpróbálta kibontani hosszú copfjait, a manólány hangosan sivalkodott: – Húz, papácska, húz! Elég lesz már!

01 June 2016

Tündértánc

Tündérek tavaszi láza
Üveggyöngy harmatba zárva
Napfény és árnyak
Derű és bánat
Egy tánc, mit a szív mélyén járnak


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...