29 April 2016

Anyának lenni

Minden sikered az én büszkeségem.
Minden boldogságom belőled fakad.
Anyának lenni a legnagyobb ajándék.
Soha nem érdem, és nem áldozat.





28 April 2016

Arcvonalak

Balázsnak

Szemed sarkának,
szád szegletének íve:
örömöm kulcsa.



22 April 2016

Csak tessék örülni

Ezt a történetet nagyfiam osztályfőnöke mesélte el nekem.

Egy alkalommal a történelem házi feladatokat javítva feltűnt neki, hogy azok az osztály nagy részénél igencsak hasonlóak, sőt sok esetben szóról szóra egyeznek is. Diákjait jól ismerve rögtön tudta, ki volt a forrás, és másnap reggel kérdőre is vonta nagylelkű fiacskámat, aki némi tiltakozás után beismerte, hogy elküldte e-mailben pár haverjának a kidolgozott válaszokat  "ha már én annyit dolgoztam vele, legalább nekik ne kelljen" , ők meg biztosan továbbküldték. Miután így tisztázták a dolgokat, a tanárnő feltette a valószínűleg csak költőinek szánt kérdést: "És szerinted én most mit csináljak?" "Erika néni kérem, csak tessék örülni, hogy ilyen összetartó osztálya van!"  felelte a fiam.

És mert Erika néni jó fej, megfogadta a tanácsát.


20 April 2016

Anya, mondd...

Anya, nézd!
Hogy össze van járkálva az ég!
Ott az a sok poros lábnyom!
És arra, egy kicsit odébb,
már egész átlátszóvá kopott.
Átragyog rajta a holnap.
Ahol meg azok a nagy felhők
vannak, látod, ki is szakadt.
A lyukon a dédi, ha akarná,
lenyújthatná a kezét.
Anya, mondd,
miért szomorú az ég?
Telesírja a várost.
Olyan, mint egy ázott
papírzsepi...
Anya, ugye
megvigasztalja valaki?
Ugye van, aki mesét is
mond neki? És ha esténként
lecsukja a szemét, anya, mondd,
álmodik is az ég?
És mit játszanak, ott fönn,
akik a mennybe mennek?
Miért nem figyelnek ránk,
és lesnek néha át a réseken.
Tudom, azt mondják, ott vannak ők
egy szebb és jobb helyen, ahol mindig
tavasz van és rózsaszín hajnalok...
Anya, mondd,
itt a földön, egyszer majd elfogy
minden jó dolog?



18 April 2016

Egy kívánság

Ha nagy leszek,
Felnőtt leszek.
Ég aljáról
Felhőt szedek.

Föld mélyéből
Fényt bányászom,
Forgószélben
Lesz szállásom.

Sárkányháton
Járok-kelek,
Megmászom az
Üveghegyet.

Szántok-vetek,
Nő az öröm.
Esténként meg
Kiöltözöm.

Sifonruhám
Égszínkék lesz,
Vállán fehér
Százszorszépek.

Jobb zsebében
Lézerkardom,
Álmaimmal
Megbirkózom.

Mennyi minden!
Fáradt leszek.
Szemem kopár
Szürke sziget.

Gond-dombokon
Botorkálok.
Kigúnyolnak
Tündérlányok.

Kerek erdő
Szögletében
Öreg néne
Lép elébem.

Vén boszorkány,
Látszik rajta,
Vasorrát a
Rozsda marja.

Nem is kell, hogy
Kérje szépen,
Neki adom
Fél ebédem.

Pogácsámat
Majszolgatva,
Kívánhatok
Egyet, mondja.

S nekem nem lesz
Már más álmom,
Legyek gyerek,
Azt kívánom.

2016. április






15 April 2016

Nap nap után

Nap nap után elszalad,
foltozgatod önmagad.
Szősz kitartón álmokat,
mint a pók sző napra nap
 hálója ha elszakad 
mindig újabb szálakat.



13 April 2016

Kedves barátom, rég nem láttalak

Nem változott azóta semmi sem.
A parkban most a nárcisz nyílik épp,
A lelkeken még mindig ősz pihen.
De van kenyér, s hozzá borunk elég.

Talán az utca kátyúsabb kicsit,
Talán manapság többet hallgatunk,
De bárhol kapni már füves cigit,
S vasárnaponként nyitva templomunk.

Emlékszel még a régi iskolánk

Piros falára? Most is épp olyan.
Nevettünk és a nap sütött le ránk 
El lettünk volna még ott boldogan.

A bronzszobor, a tér is megmaradt;

Órák után  négy hosszú éven át 
Egymásba értek ott a nagy szavak,
Hittük, miénk a végtelen világ.

A sarkon megvan még a koldus is.

Így tél után megint jobban biceg.
Egyszer kapott tőlünk egy nagy fagyit...
Ha arra járok, mindig rám nevet.

És Janus is vár még a fák alatt.

Csak csöndesen figyel, ahogy szokott.
Hosszú köpeny, fején a nagy kalap,
Fémszíve most is éppen úgy dobog.

Felnőttünk, bár még most sem hisszük el,

Pedig manapság többet hallgatunk.
S ha kérdezünk, már senki nem felel...
De van kenyér és hozzá jó borunk.

Pécs, 2015. április



12 April 2016

Kicsi lány éneke

Apuval a legjobb:

Gyöngyöket fűzni a napsugárra
Utat taposni nagy hóba, sárba
Lángot csiholni és messze vinni
A világot titkon zsebre tenni



11 April 2016

Helló, tavasz!

Helló, tavasz!
Talpam alatt
Virágszirom
Párna dagad.

Porzó ázik
Friss teában,
Napsugár a
Szívószálam.

Ring az égbolt,
Tinta fröccsen,
Kék az este,
Kertre csöppen.

Betakargat
Kósza szellő,
Paplanom lágy
Illatfelhő.



08 April 2016

Valami

csak botladozó halk szavak
egy pillanatnyi indulat
elillanó csöpp hangulat
a lelkemből egy kis darab


06 April 2016

Ha elhiszed

szemed
elnyeli a szivárvány
pókok szövik be
szád
botladozik a józan
ész
tű hegyén piros
virág
dobol a fal
ujjaid
alatt hangtalan
össze nem passzoló
szótagok
menekülő sereg
a homlokod merő
patak
tisztára mos
ha te is
elhiszed


04 April 2016

Vonalaim

Tükörbe rejtem
arcomat. Napról napra
egyre karcosabb.

Vonalat húztam
a porba. Félelmeim
fallá emelték.

Dobozolt világ.
Önmagam határait
sosem léptem át.

Szaggatott vonal
köt hozzád  szükségem van
hiányodra is.

Rég vonalzóval
terveztem az életet,
ma szabad kézzel.


01 April 2016

Körforgás

Haladsz a biztos úton.
Már rég az út vezet.
Nem vagy magad sosem.
Fogják mindkét kezed.
Már összeforrt a csont,
a hús már összenőtt.
Egy dobbanás a szív...
Széttépni nincs erőd.
A táj gyorsan rohan
az út két oldalán,
nincs útelágazás,
nincs is más út talán.

Haladsz a cél felé...
Vagy nincs is cél talán.
Oly ismerős a táj
az út két oldalán.
Fogják mindkét kezed,
s rúgod tovább a port...
Már összenőtt a hús,
a csont már összeforrt.
A szív egy dobbanás,
még egyre hajt a vér.
Vezet tovább az út,
mi végül körbeér.



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...