Emlékek szövete

Mama varrta gyerekkorom

Mosolyod a számon, szememben a fény,
Aranyszálak futnak szét a tű hegyén.
Gurulnak a gombok, tarka hadsereg,
Duruzsoló sparhelt hátán szendereg,
Olvad a sok emlék, megfakul a kép;
Lebomlik a szövet, kis pamutpihék
Némán lebegnek, tenyeremre szállnak...
Ameddig tudom, foltozom a vásznat.

Egy kis manó kalandjai: 3. Titinke álma

Mikor este lefeküdtem,

Álomországba kerültem.

Édes nektárt iszogattam,

szivárványra fölszaladtam.

Harmatcseppből gyöngyöt fűztem,

fűszálakon hegedültem.

Tücsökszóra táncot roptam,

aranylabdám égig dobtam.

A vén Holdat megkerültem,

felhődunnákra feküdtem.

Angyalokkal elaludtam,

azt álmodtam, otthon voltam.

Egy kis manó kalandjai: 2. Barátok és borsóleves

Titinke felhőtlenül boldog volt Manóvölgyben. Tobozka apóval vagy egyedül bebarangolta a környező dombokat, leszaladt a folyóhoz és kavicsokat dobált a vízbe – gyönyörködve a lágy csobbanásokban és a tükörsima vízre gyűrődő ezüstkarikákban.

Egy kis manó kalandjai: 1. Titinke megérkezik

Valahol messze, észak és dél között, ott, ahol a keletről érkező nap találkozik a felhőt hozó nyugati széllel – Manóvölgy legvégén –, három égig érő fenyőfa áll.

Rózsaszín este

Rózsaszín léggömbök hintáznak az égen,
Integet a holnap: Erre, erre, kérem!
Táncolnak az órák, nevetnek a percek,
Altatót dúdolnak hajladozó kertek.